2017.02.25.

Szülő, iskola, pénzkezelés. Pénzügyi analfabéta vagyok.

Szerző:

Valóban igaz, hogy már sokkal korábban meg kéne tanítani a gyerekeket a pénzkezelésre. Az iskolában megtanulunk rengeteg hasznos dolgot, mint például a deriválást, a sósav előállításának képletét, vagy hogy mit kell tudni a bazalt tufáról, illetve hogyan rajzoljuk fel egy többszörösen összetett mondat ábráját…

 

De az olyan haszontalan dolgokról, mint a hatékony időbeosztás, a háztartás vezetés, gyereknevelés, autóvezetés, a lelki problémákkal való megküzdés, vagy ne adj isten a pénzügyek kezelése, arról szó sem esik.

 

Való igaz, hogy ezeket a dolgokat a gyerekek később amúgy is kénytelenek megtanulni, de lehet, hogy sikeresebbek lennének az életben, normálisabban nevelnék a gyerekeiket, nem lenne ennyi baleset az utakon, vagy nem tudna mindenkit kizsákmányolni a saját országa, ha ezekről is szó esne az oktatásban… Ilyen nüansznyi apróságokról van szó.

 

“20 évesen pénzügyi analfabéta vagyok”

De akkor térjünk rá a pénzkezelés elsajátítására. Az alapokat akár óvodában is el lehetne kezdeni megtanítani. Ez azért is lenne fontos, mert én máig nem tudom, hogy átlagosan minek mennyi az ára. Nagymamám hüledezve hallja, amikor valamire azt mondom, hogy ez milyen olcsó, és felvilágosít, hogy nem, egy banánnak nem ennyibe kéne kerülnie. Innentől kezdve azt sem tudom, hogy mi számít átlagos, átlagon aluli, és átlagon felüli keresetnek.

Milyen munkáért mennyi pénzt lehet kapni, és mennyi pénzt normális kapni, honnantól számít valami „lehúzásnak” illetve túlfizetésnek. Mennyi pénzből lehet havonta jól, rosszul, normálisan megélni. És abból a pénzből, amit keresel, mit engedhetsz meg magadnak. És úgy érzem, hogy így 20 évesen nem csak én vagyok pénzügyi analfabéta. Akit ez külön nem érdekel, nem ezt tanulja az egyetemen, még nem dolgozott rendesen soha, nem jár rendszeresen bevásárolni, nincs egy háztartása, amit el kell tartania, annak fogalma sincs ezekről a dolgokról.

penzugyi analfabeta 2

 

Óvoda: Mi az a pénz?

Óvodában le lehetne fektetni az alapokat. Egyáltalán mi az a pénz? Mitől lesz mégis értékes, ha önmagában csak papír, meg fémdarab? Mit jelent a spórolás, a pénz – félretétel fogalma, és ez mennyire fontos tevékenység a biztonságos élet érdekében. Egyszerű gyakorlatokkal még demonstrálni is lehetne ezeket nekik.

Be lehetne vezetni egy rendszert, hogyha valaki jól viselkedik, csinál valami jót, azért kaphat valami apróságot, pl. egy matricát (a cukorka egészségtelen lenne). Majd azt lehetne mondani a gyerekeknek, hogyha összegyűjtenek 10 darab matricát, akkor kaphatnak cserébe egy plüssállatot, vagy bármit. És akkor a gyerekek eldönthetik, hogy azt a matricát rögtön beragasztják a füzetükbe, vagy gyűjtögetik őket. Megérzik, hogy mi az értékbeli különbség egy matrica és egy plüss mackó között. És hogy nem lehet mind2-t megengedni maguknak, mindennek megvan a maga ára, értéke.

Közben ez számukra egy izgalmas játék, amiben van motiváció, ami minden tevékenység mozgatórugója.

 

Alsó tagozat: pénz versus bankkártya

Mikor bekerülnek általános iskolába, alsó tagozaton már tudatosítani lehet velük, hogy ez a gyűjtögetős játék, ez bizony a pénzről szólt. Amúgy is a matematika tantárggyal jelennek meg a pénzszámolgatós szöveges feladatok. Ezekben a feladatokban szerepelhetnének reális értékek. Nem az, hogy egy zsömle 2 Ft, egy alma meg 3 Ft, és akkor hányat tud venni 20Ft-ból.

Ha a gyerekek folyamatosan ugyanazokkal az összegekkel találkoznak, akkor egy idő után megjegyzik ezeket, és ha elmennek vásárolni, tudni fogják, hogy kb. mi mennyibe kerül. Nyilván ezek az értékek idővel változnak, de nem évente, és ezért is van a könyvek újra kiadása.

Alsó tagozatban meg lehet nekik azt is tanítani, hogy nem csak készpénz létezik, van egy mágikus kártya is, amire virtuálisan rápakolhatjuk a megszerzett pénzünket.

 

Felső tagozat: bankszámla, átutalás, kamat

Felső tagozatban pedig már előkerülhetnek a komolyabb fogalmak, mint kamat, tőke, átutalás, bankszámla, és ezeknek velejárói. És nem olyan formában, ahogy az én időmben előkerült, hogy egy szöveges feladatban órákig azt kell számolgatni, hogy mi éri meg jobban, és melyik kamat, és merre hány óra. Hanem egyáltalán lefektetni az alapismereteket.

Mivel jár, ha az embernek bankszámlája van, ha berak pénzt a bankba. Mi az, hogy nettó meg bruttó.

Ezzel a két fogalommal konkrétan gimnáziumban jöttem tisztába, ami szerintem elég szomorú… Ugyanis ezeket a fogalmakat egy 12-13 éves gyerek is fel tudja fogni, csak soha nem találkozik velük.

 

Gimi: befektetés, hitel, applikációk

És akkor gimnáziumban el lehet kezdeni foglalkozni a pénzkezeléssel, amikor már minden szakszóval, alapfogalommal, működéssel tisztában vannak. Akkor már lehet beszélni arról, hogy mennyibe kerül vinni egy háztartást, eltartani 3 gyereket, kocsit fenntartani. Hogy éri meg befektetni, mi az a részvény, mi az a kötvény. És itt van 4 év ezzel foglalkozni. Beleértve a pénzügyi újításokat, a különböző applikációkat, amiket akár megnézhetnek együtt órán a tanárral, és eldönthetik, hogy használják-e. Akár lehet házi feladat, vagy potya ötösért szorgalmi, hogy valaki utánanéz jobban egy ilyen alkalmazásnak, és bemutatja azt a többieknek a következő órán.

mobil penzugyek

 

Ki fogja tanítani?

Ám mindehhez kellenek olyan tanárok, akik tisztában vannak ezekkel a témákkal, értenek hozzá.

Addig ameddig nekik ugyanolyan kínai az online bankolás és a többi fogalom, mint a fiataloknak, addig nehezen tudják ezt a tudást átadni bárkinek is.

Kérdés, hogy ezeket az ismereteket egy külön tanár kell, hogy tanítsa, vagy beépíthető lenne valamelyik tantárgyba? Az óvodai illetve általános iskolai részhez véleményem szerint nem kell külön képzés, azt jó esetben minden felnőtt ember el tudja magyarázni. Viszont gimnáziumban ez már egy magasabb szintje lenne az általános pénzügyi tevékenységeknek. Akár a társadalom ismeret nevezetű tantárgy tematikájába is be lehetne építeni, vagy félévente tartani egy 3 órás alkalmat, mondjuk egy témahét, vagy gimnáziumi napok keretében.

 

Kell a szülő is!

Ami mindebben a szülőnek szerepe lenne, hogy amit a gyermek hazahoz az óvodából, iskolából, gimiből, azt ő is támogassa hátulról. Ne szaladjon előre, maradjon azon a szinten, ahol ők odabent is tartanak. Beszélgessen vele róla, ha érdekli. Segítsen megoldani a házi feladatát, így jobban elmagyarázhatja akár az adott témakört.

Javasolja, hogy szerinte érdemes azért a plüssmackóért összegyűjteni pár matricát, lelkesítse.

Ha valamit nem igazán ért, akkor magyarázza el neki nyugodt, otthoni körülmények között. Ha kérdése van, próbálja megválaszolni.

 

Ez is tudomány!

Bár idővel szerves része lesz az életünknek a pénz, szerintem mégis ugyanolyan tudomány, tananyag, mint bármelyik másik.

Miért kéne akkor elvárni a gyerekektől, vagy a szülőktől, hogy maguktól elsajátítsák és megtanítsák azt?

Címkék: