Az amerikai pénzügyi szektorban ritkán látni olyan gyorsan formálódó hatalmi átrendeződést, mint ami 2025 novemberében történt, amikor a JPMorgan Chase – a világ legnagyobb bankja piaci kapitalizáció szerint – bejelentette: díjat fog kérni a fintech cégektől az ügyféladatokhoz való hozzáférésért, és ehhez már meg is kötötte a megállapodásokat a legnagyobb adat-aggregátorokkal. A hír elsőre technikai részletnek tűnhet, ám valójában alapjaiban alakíthatja át az amerikai nyílt bankolás jövőjét, a fintech cégek működési modelljét, sőt a versenyt is a banki szektorban.

Mert míg az elmúlt években minden a nyitottság, az adatáramlás és a fintech-innováció támogatása felé mutatott, most úgy tűnik: a szabad adatmegosztás korszakának vége. Sok elemző szerint más bankok is követni fogják a JPMorgan példáját.

Mérföldkő vagy zsarolás?

A JPMorgan sikeres tárgyalásokat zárt olyan kulcsfontosságú adatközvetítőkkel, mint a Plaid, Yodlee, Morningstar és Akoya.

A megállapodások értelmében ezek a cégek – amelyek szinte az összes banki adatlekérést végzik a fintech alkalmazások számára – fizetni fognak a JPMorgan ügyféladataihoz való hozzáférésért.

Az összegek jelentősek: becslések szerint az adatközvetítőkre összesen több százmillió dolláros éves költség hárul – írja a CNBC.

A lépés jelentősége túlmutat a puszta üzleti tranzakción. Brian Shearer, a Vanderbilt Policy Accelerator szakértője szerint:

„A JPMorgan trendmeghatározó. Várhatóan a többi nagy bank is követni fogja példáját.”

Valóban, a PNC Financial Services vezérigazgatója, Bill Demchak már jelezte is, hogy fontolóra veszik a hasonló díjakat.

Az előzmények: politikai csatározások és szabályozási káosz

A történet gyökerei a Biden-adminisztráció idejéig nyúlnak vissza. 2024 októberében a Consumer Financial Protection Bureau (CFPB) véglegesítette az úgynevezett „nyílt bankolási szabályt„, amely azt írta volna elő, hogy a bankoknak ingyenesen kell megosztaniuk az ügyféladatokat más pénzügyi szolgáltatókkal – természetesen az ügyfél beleegyezésével.

A bankok azonban azonnal perelték a CFPB-t. Azt állították, hogy a hivatal túllépte hatáskörét, és a szabály veszélyezteti a fogyasztók biztonságát, miközben tisztességtelenül terheli meg őket.

A fordulat 2025 májusában következett be, amikor a Trump-adminisztráció arra kérte a szövetségi bíróságot, hogy törölje a szabályt. A bíróság felfüggesztette az eljárást, miután a CFPB bejelentette: új szabályozást készít.

Pontosan ebben a szabályozási vákuumban csapott le a JPMorgan. Júliusban jelentették be először a díjszabási terveket, augusztusban pedig már ki is küldték az árlistákat az adatközvetítőknek. A fintech ipar felháborodott. Phil Goldfeder, az American Fintech Council vezérigazgatója szerint

„a fogyasztók által igényelt rugalmasságot és ellenőrzést szolgáló rendszerre kivetett díj pontosan azokat a családokat károsítja, akiket egy biztonságos pénzügyi rendszernek védenie kellene.”

Kinek fáj, kinek használ?

A díjak megfizetése végső soron hármas terhet jelent.

Először is az adatközvetítőkre, akiknek a JPMorgan minden egyes adatlekérésért fizetniük kell. A források szerint

egyes esetekben az előírt díjak meghaladják a fintech cégek éves bevételének 60-100 százalékát – egyetlen bank adataiért.

Másodszor a fintech startupokra, különösen azokra, amelyek kriptovalutákkal vagy befektetési platformokkal foglalkoznak. Tyler Winklevoss, a Gemini kriptotőzsde társalapítója szerint

a JPMorgan lépése „megfojtja” az innovációt. A kisebb startupok számára a költségek aránytalanul nagyok lehetnek, ami konszolidációhoz vezethet az iparágban.

Harmadszor pedig – közvetett módon – a fogyasztókra. Ha a fintech cégek nem tudják benyelni a növekvő költségeket, azokat átháríthatják ügyfeleikre magasabb díjak vagy előfizetési díjak formájában.

Jamie Dimon, a JPMorgan vezérigazgatója azonban másképp látja. Szerinte a bank

„jelentős erőforrásokat fektetett be egy értékes és biztonságos rendszerbe”, és ez jár neki.

A bank havonta körülbelül 2 milliárd adatlekérési kérést dolgoz fel, és 2025-ben 18 milliárd dollárt költ technológiára – ez több, mint sok közepes amerikai bank teljes eszközállománya.

Követik-e mások?

Az iparági elemzők egyetértenek:

a JPMorgan példáját mások is követni fogják.

A PNC már jelezte szándékát, a Goldman Sachs viszont egyenlőre nem tervez hasonló lépést – írja az InvestmentNews. A döntő kérdés az, hogy hogyan alakul a szabályozási környezet.

A Trump-adminisztráció alatti CFPB jelenleg új szabályozáson dolgozik, amely kifejezetten foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy számíthatnak-e fel díjat a bankok az adatokért.

Az ügyben már négy területre kértek konzultációt: ki járhat el az ügyfél nevében, hogyan téríthetők meg a költségek, hogyan biztosítható az adatbiztonság és az adatvédelem.

A Mizuho Securities elemzője szerint a JPMorgan lépése „defenzív” és „tanúskodik a fintech cégek növekvő értékéről és jelentőségéről a szélesebb fizetési ökoszisztémában”.

Mások viszont

azzal vádolják a bankot, hogy piaci erejével visszaél a szabályozási bizonytalanság időszakában.

Európai tapasztalatok: a PSD2 vegyes mérlege

Az európai gyakorlat érdekes tanulságokkal szolgál. Az Európai Unióban a PSD2 irányelv 2018-ban lépett hatályba, és jogilag garantálta a nyílt bankolást.

A tapasztalatok azonban vegyesek.

Egyrészt kétségtelen, hogy a PSD2 jelentős előrelépést hozott. Az Európai Gazdasági Térségben több mint 300 vállalkozás nyújthat számlaadathoz kapcsolódó vagy fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat – olyan tevékenységeket, amelyek gyakorlatilag nem léteztek a PSD2 előtt. Az Egyesült Királyságban már 4 millió aktív nyílt bankolási felhasználó van.

Másrészt komolyak voltak az implementációs problémák. Sok bank késett a határidőkkel, az API-k minősége egyenetlen maradt, és az országok közötti eltérések jelentősek.

Egy 2023-as európai bizottsági értékelés megállapította, hogy a PSD2 csak vegyes sikerrel járult hozzá az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez, és a nyílt bankolás elterjedése is változó képet mutat.

A legnagyobb problémák között szerepelt a bankok ellenállása, a szabványosítás hiánya, és az, hogy a bankok gyakran nem teljesen feleltek meg az előírásoknak – megnehezítve vagy korlátozva a harmadik felek hozzáférését.

Éppen ezért az EU most a PSD3 és PSR (Payment Services Regulation) bevezetésén dolgozik, amely 2026-2027-re várható, és tovább szabályozza a piacot.

Mi következik?

A JPMorgan november közepén megkötött megállapodásai precedenst teremtenek. Bár a tárgyalások során a bank engedett az eredeti árakból, és a fintech közvetítők is kaptak némi engedményt,

az alapelv világos: az adatok piaci értéket képviselnek, és a bankoknak joguk van ezért kompenzációt kérni.

A kérdés már nem az, hogy lesz-e díjfizetés, hanem hogy milyen körülmények között és mekkora összegért.

A fintech ipar attól tart, hogy a nagy bankok kihasználják piaci dominanciájukat, és olyan díjakat vetnek ki, amelyek megfojtják a versenyt és az innovációt.

A bankok viszont azt hangsúlyozzák, hogy a biztonságos infrastruktúra fenntartása valós költségekkel jár.

Ahogy Brian Shearer, a korábbi CFPB munkatársa fogalmazott: aggódik, hogy

ez „belépési korlátot” teremt a startupok számára, és végső soron magasabb költségeket eredményez a fogyasztók számára.

A csata tehát folytatódik – jogi, szabályozási és piaci szinten egyaránt. És ami biztos: a digitális pénzügyek jövője most dől el, az amerikai jogszabályok és a piaci erők kereszttüzében.

A címlapfotó a FinTechZone promptja alapján készült.