Segíthet-e a technológia (az insurtech) az alulbiztosítottság konok falának áttörésében? Elegendő-e a cool-faktor, a pár kattintásos élmény a kulturális és a generációs attitűdök átformálásához?* Jönnek a Z-generációsokra lövő insurtech megoldások, amik kimaxolnák az ügyfélélményt a digitális térben. Behúzhatja-e ez a Z-generációt? Lesz-e wow-effektus? Kingával teszteltük a szipiszupi digitális megoldásokat.

Kinga vagyok, 20 éves és pszichológia szakra járok. Hogy mit jelent számomra (és a generációmnak) a biztosítás?

Hogy eszembe jut-e, túlzás lenne kijelenteni. Édesanyámnak annál inkább. Általában csak balesetbiztosítást szoktunk kötni, tárgyakra nem igazán. Ez valószínűleg abból ered, hogy édesanyám mindig azt mondja:

„az egészség az első, a többit megvesszük.”

Természetesen nem mindenki gondolkozik így, vagy áll ilyen anyagi helyzetben. De abban igazat adok neki, hogy ha tárgyra is kötnénk biztosítást, akkor ezzel az erővel mindenre köthetnénk, amit magunkkal viszünk, mert túl sok érték nem szokott nálunk lenni utazáson, maximum a kocsi. Az pedig céges…

Bár még nekem nem jut eszembe magamtól, hogy (utas)biztosítást kössek, talán így, hogy édesanyám mindig köt nekünk, belém fog rögzülni idővel.

Az első szó, ami eszembe jut a biztosításról

Ha önmagában a biztosítás szóra gondolok, az jut eszembe, hogy nem létezik. Nincsen maximális biztosíték semmire. Ha pedig a biztosítást a szakmai értelmében vesszük, rögtön egy negatív érzés tölt el annak gondolatától, hogy valamit elveszíthetek, vagy tönkremehet, és ami először eszembe jut, az az, hogy felesleges. Ami természetesen nem teljesen igaz.

Olyan értelemben gondolom feleslegesnek, hogy pl.: ha valaki köt életbiztosítást, mert veszélyes életet él, veszélyes sportot űz, a családját nem fogja kárpótolni a halálakor, hogy kap egy valag pénzt.

Olyan értelemben is feleslegesnek gondolom, hogy ha ellopják a kocsidat, vagy kárt tesznek benne, úgyse fogod megkapni annak teljes árát, sőt…

Tehát, ami a biztosításról eszembe jut, hogy jobb, mint a semmi. Általa egy fokkal jobb lesz a rossz.

Ami nyilvánvalóan nem felesleges, vagy figyelmen kívül hagyható, de összességében nem egy pozitív dolog jut róla eszembe.

Egyedül talán a balesetbiztosítás olyan, hogy ha elég jó minőségűt vásárolsz, akkor valóban kifizetik a kórházi kezelésedet. Ennek a gondolata pedig önmagában nyomasztó.

Az emberek pszichológiailag máshogy vannak berendezkedve a félelem kezelésére.

És ezt lehet gyerekesnek nevezni, de én el tudom képzelni, hogy sokan azért nem kötnek biztosítást, mert félnek a gondolattól is, hogy bajuk eshet, és azzal nyugtatják magukat, hogy úgyse lesz semmi baj. Én se véletlenül vettem a síelésre az olcsóbb hóláncot…

„Úgyse kell majd használni…”

Egyetemistaként mire és hogyan kötnék biztosítást?

Mivel már van autóm, már arra is köthetek biztosítást. De alapvetően egyetemistaként utasbiztosítást, vagy balesetbiztosítást kötnék leginkább.

Alapvetően a biztosításos applikációk és megoldások tetszenek, könnyen használhatóak, kreatívak, amik a videókon szerepeltek [megjegyz.: TRÖV, Schutzklikk, Endsleigh]. Viszont kissé túlzásnak érzem.

Ha Z generációs kifejezéssel akarnék élni, akkor azt mondanám, hogy

„kissé túltolták ezt a biztosításos dolgot”.

Ez alatt arra gondolok, hogy már olyan, mintha arra akarnák ránevelni a fiatalokat, és úgy egyáltalán a felnőtt embereket is, hogy felesleges, nem kell vigyázniuk a dolgaikra. Mert ha minden nap fizetsz 20 Ft-ot, akkor naponta összetörheted mindenedet.

De most komolyan ennyire szerencsétlenek lennének az emberek? Hogy kilépünk a házból és már rögtön biztosítani kell az aranyhalat is a szobában, hogy nehogy megfulladjon?

„Figyelmesebb leszek”

Én úgy érzem, hogy ez már tényleg arról szól, hogy hogyan szedjünk el még több pénzt az emberektől. Ha nem tudunk úgy túlélni egy napot, hogy nem törjük össze a telefonunkat, akkor ne vegyünk drága telefont. De szerintem nem az a megoldás, hogy naponta fizetek egy biztosítónak, mert figyelmetlen vagyok. Hanem az, hogy akkor figyelmesebb leszek.

Másrészről pedig erre szerintem nincs túl sok embernek pénze. Főleg itt Magyarországon. Mert az rendben van, hogy a németeknek, vagy más nyugati országoknak (a videók ugye nem magyarok…) van erre pénzük, de a magyar átlag embereknél már az „almás termékek” is nagy dolognak számítanak.

Vagyis összességében azt mondanám, hogy én ezeket az applikációkat nem használnám.

Még sosem törtem össze a telefonom képernyőjét, pedig nem vigyázok rá extrán. Tény, hogy a baráti körömben, vagy az ismerőseim között sokan törik össze véletlenül a képernyőjüket, de nem hinném, hogy erre az lenne a szüleik válasza, hogy

„Nem baj kisfiam, kötünk rá biztosítást, és akkor törheted nyugodtan!”

*Persze ne feledkezzünk meg a szabályozói béklyókról sem.