Fintech, regtech, insurtech, inkumbens és challenger bankok, szinte hetente sokasodnak a címkék és a jelzők a hírekben, ami érthető, a permanens technológiai karnevál időszakát éljük. Az ügyfél ebből azt láthatja, hogy a „régi” bankok ígérnek (felzárkózást), a neo-bankok pimaszkodnak (előbbiekkel), aztán előbbiek újítanak valamit és bejelentik, utóbbiak pedig sorban állnak („régi” banki engedélyért), aztán, ha kapnak valamit, ők is bejelentik. Percepciók keverednek realitásokkal, érdemes hát a piacot klasszikus kérdések mentén is górcső alá venni.

Ne csak az ügyfélélményt nézzük!

A (közel)jövő pénzügyi szolgáltatói leginkább az instant ügyfélélmény, jelesül a kényelem és a gyorsaság, továbbá a költségcsökkentett előnyök mentén artikulálják ígéreteiket. A gyors számlanyitás, utalás, határokat nem ismerő pénzmozgások és azonnali tranzakciók élménye csábító is az erre érzékeny fogyasztó számára, nem meglepőek hát a fintech cégek akvizíciós eredményei.

Az ügyfélnek ugyanakkor, ha kicsit is fontos a kényelem és a gyorsaság élménye mellett a biztonság kérdése is – és egy generációkat érintő, sokéves válságot követően, egy potenciális újabbat megelőzően ne zárjuk ki ennek lehetőségét – akkor az elérhető előnyök mellett ezt a szolgáltató-választásban is érdemes figyelembe vennie.

Habár egy pénzügyi szolgáltató megbízhatóságának (biztonságának) megítélése komoly információszerzést és elemzést, továbbá nem kevesebb szakmai kompetenciát kíván, a pénzt elhelyező fogyasztónak a biztonság összetett kérdéskörében legalább egy szempontot viszonylag egyszerű és célszerű is figyelembe vennie: ez pedig a betétbiztosítás aspektusa.

Fontos: nem minden pénzügyi szolgáltatóra vonatkozik a betétbiztosítás!

A betétbiztosítás az a fogyasztóvédelmi rendszer, amely kártalanítja az ügyfelet, ha a bank (ide értve a banki működési engedély birtokában működő, tegnap még fintech-nek hívott szolgáltatót, azaz most már neo-bankot is) fizetésképtelenné válna.

Érthetőbben, ha a bank nem tudja visszaadni a betétes bankban elhelyezett pénzét és a pénzügyi hatóság fizetésképtelennek nyilvánítja a bankot, a betétbiztosítási rendszer (hazánkban az OBA, azaz az Országos Betétbiztosítási Alap) rövid határidőn belül (idehaza jelenleg 15 munkanapon belül) kártalanítást fizet, európai uniós főszabályként betétesenként maximálisan 100 000 euró összegig. A bank ügyfelei tehát viszonylag gyorsan, ráadásul kényelmesen kapnak kártalanítást, tekintve, hogy az eljárás automatikus, az ügyfeleknek nem kell kérelmeznie, papírokkal rohangálnia, sem sorban állnia a bezárt bankfiók előtt.

A magyar betétbiztosítási rendszernek valamennyi betétgyűjtési engedéllyel rendelkező hazai bejegyzésű hitelintézet (bank, takarékszövetkezet és szakosított hitelintézet pl. lakástakarék-pénztár) kötelezően a tagja. Ahogyan sok külföldi, fintech-nek nevezett, banki engedéllyel rendelkező szolgáltató is része ma már a székhely ország betétbiztosítási rendszerének. Ezen szolgáltatóknál a bankoknál megismert védelmük van a betéteseknek arra az esetre, ha valami baj történne a szolgáltatóval.

A betétbiztosítás azonban nem minden pénzügyi szolgáltatóra vonatkozik és ezt érdemes figyelembe venni.

Kiknél van biztonságban a pénzünk?

Nemrég a Guardian listázta az új szolgáltatói szegmens legismertebb nemzetközi szereplőit, kitérve arra is, hogy a náluk elhelyezett pénz élvez-e betétbiztosítási védelmet.

A néhány ismertebb közül az N26 esetében a német betétbiztosítás, addig a Monzo és a Starling Bank esetében a brit FSCS nyújt védelmet.

A nemrégiben hazánkba érkezett Revolut már egy érdekesebb kérdés, mert bár a cég a londoni pénzügyi felügyelet által engedélyezett szolgáltató, de nem banki, hanem elektronikus pénzkibocsátói (electronic money institution) engedéllyel rendelkezik. Az elektronikus pénzkibocsátó intézmények által kezelt ügyfélpénzekre nem vonatkozik az angol betétbiztosítás védelme. Jóllehet a Revolut nemrég banki engedélyt szerzett Litvániában, ahol Revolut Bank néven csatlakozott is az ottani betétbiztosításhoz, ez a védelem azonban továbbra sem vonatkozik a cég angol részlege, azaz az elektronikus pénzkibocsátó által nyújtott szolgáltatásra.

(A magyar ügyfelek helyzetét persze az sem segíti, hogy a cégről szóló hazai cikkek is folyamatosan az európai betétbiztosítás védelmét emlegetik, holott európai betétbiztosítási rendszer – erre vonatkozó politikai konszenzus hiányában – egyelőre nem létezik a kontinensen.)

A svéd Klarna, vagy a holland Bunq szintén banki tevékenységi engedély birtokában tagjai az ottani betétbiztosítási rendszernek. A Bunq a szabályok szerint tájékoztatja is erről az ügyfeleket, ahogy teszi ezt a szintén német Solaris Bank is.

Ellenőrizzük a betétbiztosítás részleteit!

Neobankkal kacérkodó potenciális ügyfeleknek a tanulság annyi lehet – amennyiben fontos számukra a betétbiztosítás adta biztonság -, hogy járjanak utána, a kiválasztandó szolgáltató, mely betétbiztosítási rendszer tagja (ellenőrizve a kapott választ az adott ország betétbiztosítási szervezetének honlapján a tagintézeti felsorolásnál), ezen felül ellenőrizzék, hogy az igénybe venni kívánt szolgáltatásra vonatkozik-e a jelzett betétbiztosítási (vagy más típusú) védelem.