Mostanra valószínűleg minden kriptovalutába fektető, vagy az iránt érdeklődő megismerkedett már azzal, hogy Magyarországon 2021-től új adószabályok léptek életbe a kriptoeszközökből származó nyereségek adózására.

A kriptovaluta tulajdonosok egy része már lehet a 2021-es adóbevallásában is találkozott az ezek bevallására vonatkozó sorokkal és talán azonosították is azokat a szabályozási csapdákat, amik miatt

nem elég akkor bevallani a kriptos ügyleteket, amikor eladják azokat, hanem a vásárlásról, de még a bányászatról is szükséges értesíteni az adóhatóságot.

Cikksorozatban próbáljuk összeszedni azokat a jellemző eseteket, amivel a magyar befektetők találkozhatnak, felhívva a figyelmet az adózási nehézségek mellett az adótervezési lehetőségekre is.

Kripto-tőzsdén való kereskedés – a Robinhood példája

Elsőként vizsgáljuk meg a klasszikus esetet, amikor azt veszünk, amit szeretnénk.

Az egyik leggyakoribb befektetési megoldás, hogy a magánszemély a saját kripto-pénztárcájába szerez ilyen eszközöket és azokat kripto-tőzsdén értékesíti. Ilyenkor teljesülnek az Szja törvény által támasztott feltételek, miszerint

„bárki számára megköthető, elérhető ügyletben kerül sor a kriptoeszközök átruházására, amiért cserébe nem kriptoeszköz formájában vagyoni értéket szerez.”

A közkedvelt digitális platformokon, pl. Robinhood, vagy eToro is lehet kereskedni kriptoeszközökkel és mindaddig, amíg ezek a platformok a mi pénztárcánk javára hajtják végre az ügyleteket, jogosultak leszünk a kedvező adózásra.

Minden olyan esetben ugyanis, amikor bárki számára szabadon hozzáférhető módon, pl. kripto-tőzsdén cserél gazdát a korábban megvásárolt, vagy bányászott kriptoeszköz, akkor teljesülnek az előírt feltételek és az elért nyereség után 15% személyi jövedelemadót kell fizetni.

Jó hír, hogy az adóztatásra csak akkor kerül sor, amikor realizálásra is kerül a nyereség, a kriptoeszközök közötti csere nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget.

Fontos kiemelni viszont, hogy ez az adózási megoldás jelentős csapdákat is rejt magában, hiszen a szerzési költségeket mindig csak tárgyévben lehet elszámolni, amikor azok a költségek felmerülnek. Egy kivétel van,

ha tárgyévben több költségünk van, mint bevételünk, mert olyankor be lehet vallani a „veszteségünket”, ami így további 2 évig is még felhasználható.

Például, ha egyik évben csak vásároltunk, utána pedig csak eladtunk, akkor a vásárlásaink költségeit mindenképpen érdemes veszteségként kimutatnunk, különben azokat végérvényesen bukjuk és a teljes eladási ár után kell majd az adót megfizetnünk. Ez különösen kellemetlen, ha ráadásul veszteséggel adjuk el a kriptoeszközünket és mégis adóznunk kell a teljes eladási ár után.

Címlapfotó forrása: stock.adobe.com by bakhtiarzein | Licenc: FinTech Group