A súrlódás értéke

Konstantina Kapetanidi azzal indított, hogy a fizetési iparágba kerülése előtt őt sem érdekelte, mi történik, amikor a kártyáját a terminálhoz érinti. Csak az számított, átmegy-e a fizetés. Az iparág évek óta súrlódásmentes jövőt ígér, és az ügyfél valóban csak a könnyedséget látja.

A rendszernek közben a személyazonosságot, a kontextust, a viselkedést, a szándékot és a kockázatot is értenie kell.

Ebből vezette le azt, amit intelligens súrlódásnak nevez.

„Néha a legintelligensebb dolog, amit tehetünk, az, hogy megszakítjuk.”

Egy pillanatnyi megállítás biztosíthatja, hogy az ügyfél élete később zavartalan maradjon. A kérdés szerinte az, hol érdemes behozni a súrlódást: „azokban a pillanatokban, amelyek számítanak, ahol többletértéket teremt”.

A példa főszereplője Eszter, egy 37 éves budapesti marketingügynökség-vezető. Reggel a lányával a pékségben fizet, napközben üzleti döntéseket hoz, este a balatoni nyaralást tervezi.

A gyanús utalásnál a rendszer felismerte őt, de ez nem volt elég.

„Tudtuk, hogy Eszter az. Azt nem tudtuk biztosan, hogy a döntés az övé-e.”

Veszélyes igen, szükségtelen nem

A Visa számára a bizalom egyirányú ajtó: ha egyszer elveszik, nincs visszaút. Kétféleképpen törhet meg.

A veszélyes igen átengedi a manipulált tranzakciót. A szükségtelen nem megakasztja az ügyfél életét, aki aztán azt kérdezi, miért nem fizethet a saját pénzével.

„A célunk nem az, hogy többet állítsunk meg. A célunk az, hogy jobban és időben döntsünk.”

Konstantina Kapetanidi szerint „a súrlódás nem ellenség. Az ellenség az irreleváns súrlódás.”

A döntési rendszer ezért négy állapotot különböztet meg. Eltűnik, ha nagy a bizonyosság. Jóváhagy, ha a kontextus ismert. Rákérdez, ha a kontextus megmagyarázhatatlanul megváltozik. Véd, ha a kockázat bizonyított.

A technológia csak akkor váljon láthatóvá, amikor a döntés megkívánja.

A döntésekre közben egyre kevesebb idő jut. A Konstantina Kapetanidi által idézett Visa-adat szerint a magyar kártyabirtokosok 44,5 százaléka fizet ma mobiltárcával, 2022-ben még nagyjából 12 százalékuk.

„Minél gyorsabban mozog a pénz, annál gyorsabban várjuk, hogy mögötte az intelligencia is mozogjon”, vagyis a döntés ezredmásodpercek alatt születik.

Amikor az ügynök vásárol

Az AI-ügynökök új kérdést vetnek fel.

„Amikor egy ügynök megnyomja a vásárlás gombot, kinek a döntése ez?”

Attól, hogy az ügynök ismeri a felhasználót, és kitalálja, mit szeretne, még nem kapott engedélyt a cselekvésre.

„Az előrejelzés nem engedély.”

Ezért négy dolgot kell ellenőrizni: ki hatalmazta fel az ügynököt, mit vásárolhat, hol indíthat tranzakciót, és mikor kell visszaadnia az irányítást az embernek.

Erre épül a Visa Intelligent Commerce, a Visa ügynöki fizetési keretrendszere, és a Trusted Agent Protocol, amellyel a kereskedő felismeri a megbízható ügynököt. A kibocsátók és az elfogadók egy tesztkörnyezetben próbálhatják ki az ügynöki kereskedelmet.

Konstantina Kapetanidi számára a legizgalmasabb fejlesztés a nagy tranzakciós modell. A Visa a nyelvi modellek mintájára, tranzakciós sorozatokon tanítja ezeket a modelleket, elmondása szerint több mint 720 millió paraméterrel, főként kockázat- és viselkedéselemzésre. A modellek azt mutatják meg, kik az ügyfelek, életük melyik szakaszában járnak, és mitől lesz egy tranzakció legitim.

A fenyegetések túlnyúlnak a fizetéseken. „Ha azt akarjuk, hogy az életünk zavartalan legyen, meg kell tanulnunk a fizetési ökoszisztémán kívül is megvédeni.”

Konstantina Kapetanidi fő üzenete a bizalom volt: az ügyfél a bankban, a bank a Visában és az általa adott eszközökben bízhasson, és ugyanígy az elfogadó és a kereskedő is.

Eszter napja öt láthatatlan döntésből állt. Reggel felismerték, az üzleti ügyeiben megértették, a csalási kísérletnél megvédték, a vásárlásánál továbbengedték, az ügynöke pedig lefoglalhatta a nyaralást.

„Eszterrel nem történt semmi. Pontosan ez volt a lényeg.”