Gyakran esünk abba a csapdába a Z-generációval kapcsolatban, hogy a személyes kapcsolatokra nem adnak, mindent az okostelefonjukon keresztül intéznek. Ám nagyon úgy tűnik, amit nem tudnak, azt jobban szeretik személyesen intézni. A pénzügyekhez márpedig nem értenek a húsz év körüliek, így a bizalmat nem a digibankár, hanem a hús vér ügyintéző jelenti. A Fintechzone 20 éves Kingája elárulja, mit jelenet számára egy bankfiók.

A Z-generációnak is sok a technológia

Már 20 évesen is azt érzem, hogy a világ iszonyatos ütemben fejlődik és rohan előre, mi pedig csak rohanunk utána. Bele se merek gondolni, mit érezhet a 40-es korosztály… A legnagyobb vicc pedig az egészben, hogy mi élünk ebben a világban, és még se tudjuk úgy kontrollálni, hogy valóban benne élhessünk.

Őszintén szólva nem vagyok az internetes ügyintézés pártolója abban az esetben, ha valaki nem tudja pontosan, hogy mit is kell csinálni. De azért sem, mert ha mindent interneten keresztül fogunk intézni, akkor idővel sehol sem lesz szükség emberekre. Emellett egy olyan társadalomban fogunk élni, ahol mindenki csak otthon ül egy „okosvalamivel” a kezében. Én nem szeretnék egy ilyen világban élni, néha már az is sok, amiben jelenleg élek.

Bizalom, személyesen

Túl sokszor egyébként nem voltam bankfiókban, ha igen, akkor sem egyedül. Inkább édesanyámmal intéztük a különböző bankkártyás ügyeinket: saját bankkártya és társkártya igénylése. Nyilván várni kellett, de ezt már minden ügyintézésnél vagy orvosi ellátásnál megszoktam. Alapvetően kedvesek és segítőkészek voltak az ügyintézők.

És ez fontos. Mert valójában egyáltalán nem vagyok jártas a pénzügyekben, így minden pénzügyi feladat, ami intézést igényel, azt egy bankfiókban próbálnám. Ha a folyamatok lényegével sem vagyok tisztában, akkor hiába van netes útja az intézésnek.

Túl bonyolultak a honlapok?

A weboldalnak az eddigi tapasztalataim szerint csak úgy tudod feltenni a kérdéseidet, hogy írhatsz üzenetet a kérdések fül alatt, ahol meghagyod az e-mail címed, majd sohasem válaszolnak. Vagy ha válaszolnak is, addigra már rég nem aktuális a probléma. Mert neked akkor, ott és abban a pillanatban kellett volna a segítség.

Van még a telefonos segítség (igen, kezd olyan lenni ez az egész, mint a Legyen ön is milliomos), hogy miközben a weben próbálkozol, másik kezedben a telefonon kérdezgetsz egy munkatársat, aki csak próbálja kitalálni, hogy vajon mi lehet a képernyődön.

A net tehát nekem nem kényelmi szolgálatás, mert hasznosnak tartom a bankfiókot. Sőt, számomra az lenne jó, ha többen dolgoznának ott: egyrészt nem kéne annyit várakozni. Másrészt lehetnének ott olyanok, akik megtanítják idővel az embereket a netbankok használatára. Mert az még nekem sem megy, nemhogy anyukáink, nagyapáink korosztályának.

És persze jó lenne, ha a bankok adnának pénzügyi tudást is: hogy kell hitelt felvenni, bankkártyát igényelni, mi az a részvény, miért éri meg a befektetés.