Miközben hetente jelenik meg hír különböző autóipari újdonságokról, hatékony elektromos hajtásról, jobbnál jobb vezetéstámogató eszközökről, önvezető technológiáról, a gépjármű biztosítások működése az elmúlt 20-30 évben nem sokat változott.

Hazánkban a kötelező gépjármű felelősségbiztosításokat törvény szabályozza, így nagy újdonságokat nem igazán lehet benne megvalósítani. Ugyanakkor a CASCO biztosításoknál lenne tere a fejlődésnek. Azonban ezen a területen nem igazán történtek előrelépések, pedig a technológia sok lehetőséget kínál.

A hagyományos szereplők nem igazán találják a fogást, így az innovatív irányok rendre kudarcba fulladtak.

Érdekeltek-e a hagyományos biztosítók az innovációban?

Erre a kérdésre az elmúlt két évben személyesen kerestem a választ és úgy látom, a legtöbb biztosító eljutott már arra a felismerésre – még ha épp kényelmes helyzetben is vannak -, kénytelenek foglalkozni az innovációval. Nem mindegy azonban, hogy képesek-e az innovációra, és hogyan állnak az új dolgokhoz.

Ha csak beemelnek egy új eszközt a hagyományos működési modellbe anélkül, hogy a folyamatokat is újraterveznék, borítékolható a csalódás.

A termékek alapmodelljét is fel kell forgatni, ha sikert akarnak elérni. 

Telematika az ügyfélélmény fokozásáért, a személyre szabott árazásért

Az, hogy ki-, mennyit- és hogyan vezet, már több, mint egy évtizede megismerhető (lenne a biztosítók számára is), elvégre azóta léteznek a céges gépjármű flották követésére használt telematikai megoldások.

Nincs szükség bonyolult telepítésre sem, hiszen az autók ún. OBDII portjába – amit a legtöbben onnan ismerhetnek, hogy a szervízben is ide dugják be a hibakód olvasó eszközt – elég egy eszközt bedugni, ami képes mobilneten továbbítani az autó mozgását a GPS-nek és a mozgásérzékelőnek köszönhetően. Utóbbi segíthet a vezetési stílusunk javításában is, így például a balesetveszély, vagy a fogyasztás csökkentésében. 

Hogyan nyúltak a telematikához a biztosítók?

Hazánkban több szereplő (Posta Biztosító, K&H Biztosító, Allianz Biztosító) is kínálta a telematika alapú gépjárműbiztosítást, amihez még díjkedvezményt is biztosítottak. Azonban mindhárom szereplő elkövetett egy nagy hibát: a CASCO termékhez lényegében nem nyúltak hozzá.

Az ügyfelek számára abban az esetben kínáltak kedvezményt, ha az eszköz használatával bizonyítják: jól vezetnek. Ráadásul a szereplők jellemzően – bár kedvezményesen – megvetették az eszközt is a felhasználókkal, ami plusz kiadást jelentett egy olyan kedvezmény ígéretéért cserébe, amit nem biztos, hogy megkapnak.

A második gond: a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az ügyfelek azzal nehezen tudnak azonosulni, ha egy rendszer szerint nem jól vezetnek. Ezt hajlamosak megkérdőjelezni, pláne, ha még nem okoztak kárt. Ennek megfelelően az ügyfelek a kedvezmény ígéretét nem értették meg. Természetes reakció volt a fentiek fényében, hogy nem sokan éltek ezzel a lehetőséggel, a biztosítók pedig elkönyvelték, az ügyfelek nem kívánják megosztani másokkal gépjármű használati adataikat. 

Ugyanakkor a MABISZ által 2017 második felében készített kutatásban a megkérdezettek 36%-a mondta, hogy megosztaná vezetési adatait díjkedvezményért cserébe.

Ez az arány véleményem szerint elég magas, bőven felette van annak, amennyi ügyfelet ezekkel a próbálkozásokkal elértek. Ennek megfelelően ki lehet jelenteni, hogy

a probléma az ajánlat (a biztosítási termék), nem az igény (az ügyfél).

Ezt a kijelentést Matteo Carbone, insurtech véleményvezér tette a használat alapú biztosításokkal kapcsolatban, amiknél jól látszik, hogy egy-két piac kivételével mindenhol hibásan nyúltak hozzá a hagyományos szereplők. Ahol viszont jól álltak hozzá, ott már óriási sikereket értek el.

Olaszországban 70%-a az új gépjárműbiztosítási kötéseknek használat alapú konstrukció, így 7,1 millió ilyen biztosítás van már ezen a piacon. Az Egyesült Államokban szintén növekedési pályára léptek a használat alapú megoldások, így már 4,4 millió autó van ilyen formában biztosítva.

Miért lettek sikeresek mások?

Elárulom a nagy titkot:

mertek többet nyújtani, mint amit egy gépjármű biztosítástól eddig elvártak az ügyfelek.

A díjat például egy könnyebben értelmezhető tényezőhöz kötötték a vezetési stílus helyett, mint például az idő, vagy a megtett mérföld/kilométer. Ezt nem kell magyarázni, az ügyfél is könnyen ellenőrizheti. (Ennek a neve Pay-As-You-Drive, vagy PAYD árazás.)

A telematikai eszközre számos innovatív szolgáltatást is lehet fejleszteni. Figyelmeztethetnek viharokra a helyadatok alapján, használhatják autópálya díj- vagy parkolás fizetésére, kiolvashatják az eszközzel a hibakódokat, jelezhetik a lopási kísérletet, stb.

Ráadásul a kárrendezés is új szintre emelhető, hisz a mozgásérzékelő rendkívül érzékeny, így érzékeli az ütközést és alá tudja támasztani a kár megtörténtét. Sőt, akár riaszthatja nagy ütközés esetén a mentőket, tűzoltókat és az autómentőt. 

Sajnos ezek az OBDII-es eszközök nem olcsók – még mindig -, így a biztosítótól sem várható el, hogy teljes mértékben finanszírozza az eszközt a jelenlegi díjszinteknél. Ez is indokolja a további szolgáltatások beépítését, vagy más területen megismert üzelti modellek alkalmazását.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: minőségi, telematikára épített szolgáltatási csomaggal sikeresek lehetnek a használat alapú biztosítások. Ezt az olasz- és a dél-afrikai piac már igazolta. 

Kép forrása: Matteo Carbone: Connected Car & Insurance c. előadása

Az eredeti írás a szerző saját blogján jelent meg. A szerző további írásai a FinTechZone-on itt.