Az ügynök fizet, a token igazolja, hogy szabad neki

Berkes Tibor szerdája 2030-ban átlagos: az elektromos autó feltöltve, és nem emlékszik rá, hogy fizetett volna. Az AI-asszisztense közli, hogy átfoglalta a család repülőútját, mert jobb ajánlatot talált. Az üzleti ebédnél magától a céges számla kerül elő, hazafelé az AI megrendeli a vacsora hozzávalóit.

Egy nap, öt fizetési helyzet.

Az első fordulat a mesterséges intelligenciáé: ma a generatív AI megkeresi, amire szükségünk van, az ügynökök pedig cselekednek is helyettünk.

A KPMG szerint az emberek 66 százaléka használ tudatosan AI-eszközöket, a Capgemini szerint az online vásárlók 75 százaléka szívesen látná az AI-t a vásárlásban, a Mastercard mérése szerint 85 százalék delegálna neki feladatot.

A kérdés szerinte már az, milyen feltételekkel fizethet helyettünk.

A Mastercard Agent Pay keretrendszerében az ügynök azonosított, a vásárlói szándék nyomon követhető, és a fizetést ügynöki tokennel hajtja végre.

„Foglalj egy repülőjegyet jövő péntekre Barcelonába, abban a pillanatban, ahogy az ár 25 ezer forint alá esik.”

A második fordulat a tokeneké. Ha emberek, eszközök és ügynökök is indíthatnak tranzakciót, nem elég tudni, ki áll a művelet mögött;

azt is tudni kell, kapott-e rá felhatalmazást, és ezt a tokenek és a digitális azonosítók igazolják.

A token ma is velünk él a telefonos és az órás fizetésben: az érzékeny adat helyére jogosultságokkal ellátott helyettesítő kerül. A Mastercard európai e-kereskedelmi tranzakcióinak 61 százaléka már tokenizált, a cél 2030-ra a száz százalék.

Az igény túlmutat a fizetésen: az Eurostat szerint az európai polgárok 52 százaléka használ digitális azonosítást az online ügyintézésben, és a vállalatok 60 százaléka bízik abban, hogy a termékek digitális útlevele növeli a biztonságot.

2030-ban a bankkártya azt is igazolja, hogy elmúltam 18, a koncertjegy olyan token, amelynek a teljes életútja visszakövethető, a termék eredetét magam ellenőrzöm, a befektetési jogosultság és a programozható pénz is tokenként kezelhető.

Öt fizetési helyzet, egy hitelesítő adat, nulla lépés

A harmadik fordulat nem új fizetési mód: választás a meglévők közül. Az autótöltéshez a bankszámla mögötti betéti megoldás, az üzleti ebédhez a céges számla, a repülőjegyhez a hitelkártya és a hűségpontok, a nagyobb otthoni beszerzéshez áruvásárlási kölcsön, a hétköznapokhoz a feltöltött tárca.

A fogyasztók 85 százaléka mérlegel, mielőtt eldönti, hogyan fizet, a helyzettől a hűségpontig; az európaiak 62 százalékánál az összeg nagysága dönt.

A jövő a „one credential” típusú alkalmazásoké, amelyek bankoktól és fintech-szolgáltatóktól érkeznek, összegyűjtik a fizetési lehetőségeimet, és a preferenciáim vagy az AI alapján kiválasztják a megfelelőt.

A tévévásárlásnál a kosárba teszem a terméket, a „one credential” alkalmazás automatikusan kiválasztja a legmegfelelőbb fizetési módot, én jóváhagyom a fizetést.

„Ez a jövő nagyon-nagyon gyorsan el fog jönni.”

A negyedik fordulat a fizetési oldalé, amely a digitális vásárlás fejlődése mellett lemaradt.

Kosárba teszem a terméket, bejelentkezem vagy regisztrálok, fizetési eszközt választok, azonosítom magam, végrehajtom: öt lépés egy olyan vásárláshoz, amelyről már döntöttem.

Az európai fogyasztók 43 százaléka otthagyja a kosarat, ha a fizetés bonyolult, 71 százalék azért használ tárcát, mert néhány kattintással végez, 75 százalék vendégként vásárolna bejelentkezés nélkül.

Az öt lépés egyetlen jóváhagyássá szűkül: a kereskedő a digitális azonosítóm alapján felismer, a tokenek mindenhol megmondják, hogyan fizethetek és mire van felhatalmazásom, a jelszavakat passkey váltja.

A biztonság nem tűnik el, a háttérbe kerül.

Az ügyfél valós, a cselekvése manipulált

Az ötödik fordulat ott kezdődik, ahol a hitelesítés véget ér. Felhív valaki a bankunk nevében, hogy a pénzünket támadás érte, és át kell utalni egy biztonságos számlára. Bejelentkezünk, azonosítjuk magunkat, elengedjük az utalást.

A bank szempontjából minden rendben: az ügyfél valós, a tranzakció jóváhagyott, az eszköz hitelesített.

„Valaki befolyásolta a gondolkodásunkat.”

A kiberbűnözők már nem az adatainkat próbálják megszerezni, minket vesznek rá, hogy magunk indítsuk el a tranzakciót, és ez ellen a hitelesítés nem véd.

A válasz szerinte három dolog. Ökoszisztéma-szintű gondolkodás egyetlen tranzakció figyelése helyett: a kapcsolatok és a kockázatok megértése. Együttműködés a bankok, a technológiai szolgáltatók és a kiberszakemberek között. És technológia: mesterséges intelligencia és a kapcsolati hálók elemzése, hogy felszínre kerüljenek a minták, amelyek önmagukban nem keltenének gyanút.

A Mastercard fejlesztései 2030-ra kockázati térképeket építenek: ha a tranzakció rendben van, elengedik; ha kérdés merül fel, célzottan megerősítést kérnek; ha csalás gyanúja merül fel, azonnal közbelépnek.

„Így válik a bizalom prediktívvé.”

A 2030-as szerdán az AI vásárol és fizet helyettünk, a tokenjeink azonosítanak és megmutatják, mire vagyunk jogosultak.

Az egy hitelesítő adatra épülő alkalmazás megtalálja a legjobb fizetési módot, a fizetési oldal pedig a háttérben tűnik el, a lehető legnagyobb biztonság mellett.