A mai 20 évesek mióta az eszüket tudják bizonytalanságban élnek. Kezdődött ez a középiskolában, majd az oktatási törvények változásai miatt a továbbtanulásnál. Csak magukra számíthatnak, egyedül érvényesülhetnek, a takarékoskodás szóba se jöhet. És hogy hogyan lehet ebből a jövőképből kitörni? A Z-generációs Kinga elárulja.

A legjobb szó, amivel össze lehet foglalni a 20 évesek problémáit, az a BIZONYTALANSÁG. És ez az életünk szinte minden területére kiterjed.

Félsz, aggódsz, megszöksz

Az oktatási törvények folyamatos változása miatt bizonytalanok vagyunk a továbbtanulásban. Ha egyetemre járunk, akkor az álláskeresés miatt aggódunk, hiszen folyamatosan azt hallani, hogy pályakezdőként egyre nehezebb elhelyezkedni, főleg megfelelő fizetésért.

Mégha valaki nem is fél attól, hogy nem lesz munkája, attól már igen, hogy olyan lesz-e, amilyet szeretne. Vannak olyan munkák, amiket szinte bárki el tud vállalni, nem kell hozzá képzettség. Viszont vannak azok a munkák, amiknek valóban van értéke, van benne fejlődés, és használni kell hozzá a megszerzett tudásodat. Na ezek azok a munkák, amikhez vagy alulképzett vagy, vagy túlképzett, vagy túl sokat kérsz, vagy épp nincs szabad hely.

A korosztályomban persze már evidens, hogy ugyanazért a munkáért Nyugat-Európában sokkal többet fizetnek, így a diploma után sokan vándorolnak el. (Azt azért hozzétenném, hogy én szeretem Budapestet, és szeretnék itthon élni.)

És akkor egyébként még nem beszéltünk arról, hogy mi lesz velünk öregkorunkban. Nekem még rendes keresetem sincs, de már azon izgulok, hogyan fogok életben maradni 65 évesen. Otthon azt látom, ugyan édesanyám legalább 15 éve rendelkezik különböző nyugdíjmegtakarításokkal, de még így is bizonytalan abban, hogyan fog később megélni.

És akkor még nem mentem bele a felgyorsult világ pszichológiai és kapcsolati mivoltába, ahol senki sem az, aminek látszik, az őszinte, személyes kommunikáció eltűnőben van. A kapcsolatok gyorsak és bizonytalanok.

És mi a megoldás egy ilyen jövőképre?

Amivel a 20 éves korosztály foglalkozik az elkövetkezendő öt évben, hogy szerezzen egy olyan tudás alapot, amit majd hasznosítani tud, amikor teljesen egyedül kell megélnie. Elő kell rukkolnia valami különlegessel, innovatívval, mert manapság már csak abból lehet rendesen keresni. Arra senki nem kíváncsi, ha ugyan olyan vagy, mint a többi ember.

Ha sikerült megszerezni a tudáslapot, és el is helyezkedtek valahol, akkor el kell kezdeni végtelen mennyiségű pénzt elrakni egy olyan számlára, amihez az állam nem férhet hozzá. (Itt jön a kispárna módszer, és a digitális pénzügyi fejlődés halála). Igaz, a takarékoskodás nem az ötéves tervünk része, annak is örülünk, ha a 10 éves tervben biztonságra lelünk.

Tehát összefoglalva:

• adott nekünk egy világ, ahol az oktatást elhanyagolják,
• ahol, ha 3 diplomád van, akkor se biztos, hogy kapsz megfelelő állást,
• de ha igen, garantáltan alulfizetnek,
• és ha mégis dolgozol, azon kell gondolkodni, miből fogsz megélni, ha már nem lesz erőd dolgozni.