A kultikus Doctor Who sorozatban a címadó nagyúr egy kívülről szűk fülkének tűnő, ám belülről hatalmas beltérrel rendelkező időgéppel szeli keresztül az univerzumot. Gyerekkori álmok tárgya, ám jó analógia a pénzügyi szereplők core banking platformokkal szembeni elvárására: egyszerű, intuitív mégis végtelenül erős és flexibilis.
Ennek a fantáziának kell valósággá válnia, hiszen sokkoló mélységű szakadék tátong a kibertérben töltött felgyorsult életünk és a pénzünk kezelésével megbízott bankok agilitása között.
A ma tapasztalható nehézkes fejlődésnek még a 80-as években született rigid pénzügyi modellek és a siló-alapú gondolkodás ágyaztak meg. Fontos kiemelnem, hogy a bankokkal kapcsolatos általános felfogás némiképp csalóka és igazságtalan. Nagy felelősséggel a vállukon, nagyon is törekednek az innovációra — kezüket sokszor a már üzemben lévő szoftverrendszerek rugalmatlansága és bonyolultsága köti meg.
Blog-sorozat
A lehetőség bemutatása céljából egy több részes blog-sorozat keretében egy fintech tech provider cég izgalmas utazásra invitálja az olvasót a pénzügy szigorúan szabályozott világába, mely során betekintést nyerhet a pénzügyi forradalom által vizionált gyors és agilis szolgáltatások jogkövető megoldásaiba.
A Perfinal csapat egy olyan platform megalkotása mellett köteleződött el, mely egyrészt lehetővé teszi piaci szereplők számára, hogy a jelenleg csak félévekben mérhető szabályozói terhek súlya nélkül válhassanak pénzügyi szolgáltatókká vagy neobankokká, másrészt meglévő pénzügyi szereplőket támogat portfoliójuk bővítésében, a fintech cégekre jellemző rugalmasság elérésében.
A motiváció
Ebben a mini cikk-sorozatban végighaladunk a szabályzói környezet kulturális mintáinak feltérképezésén, mely által megérthetjük a jelenlegi banki rendszerek problémáit és megismerhetjük azt az új forradalmi megközelítést, melynek segítéségével a sorozat végére a nulláról felépítünk egy működő képzeletbeli neobankot.
Ha velünk vagy még kedves Olvasó, akkor — hozzánk hasonlóan — Te is szeretnél elmélyedni a pénzügyi szereplők technikai és jogi rendszerei fájdalmas örökségének részleteiben és azok humán vonatkozásaiban. Visszatérve eredeti analógiánkhoz —a TARDIS-hoz — a vágyat tükröző ellentmondásos modell mérnököket, írókat és filozófusokat is foglalkoztató metafora:
„Hold infinity in the palm of your hand.” (William Blake)
„Every word or concept, clear as it may seem to be, has only a limited range of applicability.” (Werner Heisenberg)
„I can throw rays from every quarter of the universe into one vast focus.” (Ada Lovelace)
Már nem működőképesek a 80-as évek pénzügyi modelljei
A pénzügyi idea és forma közötti látszólagos ellentét feloldásához mélyebbre kell merülnünk, és vissza kell tekintenünk a pénz és a pénzügyi modellek történelmére.
Az 2009-es Emmy-díj nyertes bestseller „The Ascent of Money: The Financial History of the World” könyv írója, a Harvard egyetem professzora, Dr Niall Ferguson nagy tekintélyre tett szert a 2008-as pénzügyi krízis megjósolásáért. Írásában felvázolja, hogy a reneszánsz kori felemelkedéséhez nem a színpompás hercegek, hanem a korabeli pénzügyi szereplők forradalma járult hozzá. Kulturális értelemben a pénzügyi forradalmak vezetnek politikai forradalomhoz és csak ritkán történik ez fordítva. Ez az állítás — melyet könyvében számos példával alátámaszt — nem nélkülözi a társadalmi folyamatokra való reflexiót.
A pénz minden esetben kulturális konstrukcióként kerül ábrázolásra, mely absztrakciójában mindig nagyon közel áll a világról aktuálisan alkotott modelljeinkhez.
A forradalom éppen a korábbi modellek tarthatatlan korlátosságának és merevségének eredménye.
Az elavult és terjengős modellek szükségszerűen elbuknak. A pénzügyi konstrukciók életünk mintázatainak pénzügyi projekcióiként való értelmezése rávilágít, hogy a felgyorsult hétköznapjainkban mennyire nem működőképesek a 80-as évek pénzügyi konstrukciói.
Folyamatosan felül kell vizsgálni a modelleket
Egy valuta – egy számla. Egy pénzügyi termék – egy számla. Egy tulajdonos – egy számla. Egy számla – egy számlacsomag. Rengeteg olyan alapvetéssel dolgoznak a pénzügyi szereplők, melyeket egyszerűen ledob magáról a mai valóság szövete, életidegenek.
40 éves modellek ráfeszítése a mai életünkre bizonyosan nehéz és időigényes feladat. Természetesen egy már évtizedek óta működő, akár 40-50 rendszert is üzemeltető, sok millió ügyfelet kiszolgáló pénzintézetben nehéz bármihez nyúlni, ám ez a folyamatos változással szembeni teljes érdektelenség és a cselekvés folytonos halogatásának eredménye.
Ferguson világosan kifejti a modellek folyamatos felülvizsgálatának szükségességét, és azok adaptálását aktuális társadalmi környezetünkre.
Egy új T-modellre van szükség: egy TARDIS-ra, egy időgépre!
Bizonyos értelemben a könyvében bemutatott esetekhez nagyon hasonló, sürgető helyzetben vagyunk ma is. A régi modellek kereteit szétfeszítik a fintech forradalom vívmányai, a digitálizálódás eszközei és folyamatai. Természetesen itt élesen meg kell húznunk az etikai határt és ki kell emelnünk mennyire fontos a jogi tisztaság és szabályzás jelenléte, nem szeretnénk dicsfényben részesíteni semmilyen szabályzatlan keretek között működő szolgáltatásnak.
A Transferwise 2011-es indulása – sok társukkal egyetemben – alapvetően megváltoztatta a bankolásról alkotott képünket.
A bürokrácia és a csillagos lábjegyzetek frusztrációját felváltotta az egyszerű és gyors interakciók élménye.
A fintech forradalom töretlen fejlődésnek örvend, folyamatosan kihívások elé állítva a nagyobb szereplőket, ahol még nem a technológiáé a főszerep. “There’s an app for that” kultikus mondat jól mutatja, mennyire a “mobil” lett a elemi egysége az ügyfelek koordináta rendszerének.
Egy szükségszerűen erősen szabályozott jogi és pénzügyi környezetben tudni kell olyan pénzügyi modellt alkotni, mely képes alkalmazkodni egy dinamikusan változó társadalom kihívásaihoz. Egy új T-modellre van szükség: egy TARDIS-ra, egy időgépre!
Kapcsolódó cikk:
- Szabályzói részrehajlás és a Wirecard-történet, 2020.07.07.