„Jófej sofőr” akarok lenni – ez jár a fejemben az interjú után. Na jó, persze, most is az vagyok. A saját fogalmaim szerint, szubjektív mércével nézve, a buksimat pedig nem simogatja érte senki. De a kriph.io épülő világában a #jófejsofőr fogalom, a játék célja, a közösség elismerésének fokmérője. Ha teljesíted a kihívást, az nem csak a lelkednek és a biztosítási díjadnak tesz majd jót, hanem a választott kockázati közösségnek, sőt, mindenkinek az utakon. Te készen állsz? Szota Szabolccsal, a kriph.io alapítójával beszélgettünk.
Mi történt Veletek az áprilisi FinTechShow óta? Hozott bármilyen fordulatot a díj, amit a konferencián nyertetek?
Szota Szabolcs: Igen, a hírverésnek köszönhetően felgyorsultak az események. A legnagyobb fejtörést addig a megfelelő partnerek, befektetők felkutatása és meggyőzése jelentette. Ebben sokat segített a HIPA Tőkeakadémiája, ahol konkrét esettanulmányokon keresztül nem csak a befektetők szempontjait ismerhettük meg, hanem azt is, hogyan élték meg ugyanazt a sztorit maguk a tőkét nyert cégek. Az itt levont tanulságokon túl értékes kapcsolatokkal gazdagodtunk; sokat köszönhetünk a FinTech Group-os eszmecseréknek, és Papp Istvánnak is. Az MKB FinTechLab-jában pedig végre lett egy helyünk, ahol összeülhettünk dolgozni.
Milyen fázisban tartanak most a tárgyalások, sikerült olyan biztosítót találnotok, aki hisz az általatok megálmodott közösségi koncepcióban?
Sz.Sz.: A FinTechShow után érezhetően megváltozott az alkupozíciónk. Kezdtek felfigyelni ránk, olyan helyekről is megkerestek, ahol addig csak ácsorogtunk a küszöbön. Jelenleg 4 biztosítóval is tárgyalunk, de a végén csak egy maradhat. A „vége” pedig szeptember, addigra minden összeáll egy jó döntéshez.
Az együttműködést un. vezérügynöki modellben képzeljük, így saját hatáskörben tudjuk tartani a közösségi casco termék kapcsán felmerülő feladatokat, legyen szó IT infrastruktúráról, operációról, ügyfélszerzésről, marketingről vagy a díjfizetés lebonyolításáról. Felmerülő kár esetén a bejelentés is a kriph.io applikációján keresztül történik majd, és a kárrendezés marad a biztosítónál. Nagyon jó emberekkel beszélgetünk, az üzleti modell sokat finomodott, az elképzelések letisztultak, de a részleteket már a kiválasztott partnerrel szeretnénk véglegesíteni.
Konkrétumok nélkül, milyen partnerek fogékonyak egy ilyen újszerű megközelítésre? Komoly érvrendszert kellett bevetnetek, hogy meglássák a potenciált egy ilyen hagyományos keretek közé be nem sorolható termékben?
Sz.Sz.: Tapasztalatom szerint a kis/közepes biztosítók látnak bennünk fantáziát. Ők inkább arra a kérdésre keresték a választ a találkozások során, hogy hogyan tudnánk együttműködni, míg a nagyobb piaci szereplők folyamatosan challengelték a koncepciót, és azt bizonygatták, hogy az miért nem lesz sikeres.
Egyébként, ha hosszútávon működik a kémia, akkor ez egy tipikus win-win. Egy ilyen innovatív megoldás a termékpalettán színesíti a partner brandjét, bevonz addig radaron kívüli szegmenseket, és segít felrázni a piacot.
Beavatsz minket mi történik most nálatok a partnerválasztáson túl? Már az éles indulást próbáljátok előkészíteni?
Sz.Sz.: Abszolút! A cél az, hogy mire a biztosítói együttműködés létrejön, addigra a részünkről minden készen álljon. 2017 utolsó negyedévében szeretnénk élesíteni.
Szerencsére rengetegen jelentkeztek tesztelőnek, épp a második kört indítjuk, amiben már vizsgázik a regisztrációs folyamat, a fizetési modul, az útmegjelenítés és a vezetői pontszám kalkuláció. Persze magát a telematikai eszközt is teszteljük, de a rendszer működését eszközfüggetlenül alakítottuk ki. A marketing kapcsán egy rendkívül agilis csapattal dolgozunk, akik már kész perszonákhoz igazítják az online anyagokat.
Milyen érzés a hazai porondon egyedüli insurtech startupként? Nem nehéz törni az utat így, hogy se előttetek se mögöttetek nincs senki más a látóhatáron?
Sz.Sz.: Azért nem vagyunk teljesen egyedül. Tudunk több csapatról, akik dolgoznak valamilyen témán – egyelőre „titokban”. De az igaz, hogy ilyen alapjaiban újragondolt, komplex termékkoncepciót mi mertünk elsőként bevállalni.
Inkább nemzetközi példákból tanulunk, sok hasznos esettanulmány, kutatás elérhető, és vannak kedvenc insurtech-jeink, akiket követünk. Például a német Friendsurance, az első P2P biztosítások egyike, vagy a Lemonade, ami épp felforgatja a hagyományos lakásbiztosítási piacot az USA-ban. Ebből is látszik, hogy a social megoldások működnek.
Mi a rendszer legvonzóbb eleme? Sokszor felmerült, hogy olcsóbb lehet a biztosítás, de hogy lehet ezt megfogni? Egyáltalán akartok az árral kommunikálni vagy valami egészen máson van a hangsúly?
Sz.Sz.: Lesz akinek olcsóbb lesz, és lesz akinek nem. A lényeg nem az abszolút díjtétel, hanem hogy annak meghatározása igazságos legyen. Ez a kriph.io küldetése a „pay-as-you-drive”elv mentén, ahol annyit fizetsz, amennyit használod az autód.
Miért fizet most valaki csak azért sokszoros díjat, mert még fiatal? A sofőrök 30%-a soha életében nem okoz bajt az utakon, se fiatalon, se idős korában. A célunk, hogy jól működő közösségek alakuljanak, akik az általunk megadott kereteken belül maguk határozzák meg saját szabályaikat. Ennek a rendszernek pedig számos pozitív hozadéka van. Az autóhasználat mérséklődik, mert a sofőrök meggondolják, hogy kisebb távolságokra beüljenek-e egyáltalán a gépjárműbe vagy inkább sétáljanak.
A trükkös károk és a biztosítási csalók is kvázi kikopnak. Míg az emberek most simán lehúzzák a biztosítót, ezt egy közösségben egymással már nem játsszák el. A mind magasabb pontszám elérése biztonságosabb vezetésre ösztönöz. Egyes tanulmányok szerint már önmagában attól 25-30%-kal csökken a kárgyakoriság, hogy az autóba bekerül a telematikai eszköz. Ha pedig így nézzük, akkor sokkal inkább szól ez az egész a „jófejségről” mint a biztosítási díjról.