A kriptovaluták és a kriptográfia világának legendás alakja, aki 1996-ban lerakta az okos szerződések alapjait. 1998-ban „Bit Gold” néven leírja az elméleti alapjait egy P2P digitális fizetőeszköznek, ami miatt hírbe hozzák Satoshi Nakamotoval, a bitoin szülőatyjával. Cypherpunk aktivista, aki a kriptográfia segítségével biztosítaná digitális lábnyomaink védelmét. Rövid portré Nick Szaboról.

Szabo hitt abban, hogy a kibertérben létrejöhet egy olyan terület, ahol az egyének szabadon kereskedhetnek egymással a nyilvános kulcsú kriptográfia segítségével. Arra is rájött, hogy a szabad vállalkozásoknak nemcsak a titkosításra van szükségük.

Nick-Szabo kriptovalutak bit gold

Az okos szerződések koncepciója

Mivel az emberi társadalom alapjai nagyrészt olyan alapokra épülnek, mint a tulajdon és a szerződések – amelyeket általában az állam garantál a társadalom számára – ezért azon gondolkodott, miképpen lehetne ezeket az építőelemeket átültetni az online térbe – az államok és erőszakszervezetek kiiktatásával.

Ennek az eredménye lett az „okos szerződések” elméleti koncepciója, amelyben számítógépes protokollok digitálisan végzik a szerződések letárgyalását, majd érvényesítik azokat harmadik fél beiktatása nélkül. Szabo szerint:

“A megbízható harmadik személyek – ironikus módon – biztonsági lyukak is. Ezek a biztonsági lyukak a hackerek vagy bűnözők céljai, de instabil politikai időkben a kormányok visszaélésének célpontjai is.”

Út a P2P digitális fizetőeszközhöz

Az okos szerződések mellett egy olyan digitális fizetőeszközt akart létrehozni, amely nem függ harmadik féltől és az abba vetett bizalomtól.

“A probléma dióhéjban, hogy pénzünk jelenleg egy harmadik félben rejlő bizalomra épül az értékét tekintve. Amint azt a 20. század folyamán számos inflációs és hiperinflációs esemény bizonyította, ez nem egy ideális állapot. Erre sajnos a bankok sem nyújtanak megoldást, hiszen azok is harmadik félre épülő rendszert jelentenek.”

Szerinte az ideális pénz jellemzői: biztonságban van az elvesztéssel és a lopással szemben, értéke költséghez kötődik és ezt az értéket egyszerű megfigyelésekkel vagy mérésekkel rögzíteni lehet harmadik felek szükségszerű beiktatása nélkül.

Olyan számítógépes protokollban gondolkodott, amellyel költséges „biteket” lehet létrehozni és azokat biztonságosan tárolni, átadni, ellenőrizni minimális függőséggel a megbízható harmadik felektől. Így született meg 1998-ban a Bit Gold, amit 2005-ben hozott teljesen nyilvánosságra.

Bit Gold: a „bizánci kvórumrendszer”

A Bit Gold első központi tulajdonsága az ún. „munka bizonyítéka(proof of work), amit a Dr. Adam Back-féle “hashcash”-ben használt titkosítási megoldásra alapozott. A munka bizonyítéka volt az a költség, amire Szabonak szüksége volt, hiszen valódi erőforrások, számítási teljesítmény kellett ahhoz, hogy ezeket a bizonyítékokat előállítsák.

A – hashcash-ben is használt – trükk az, hogy nem minden hash érték érvényes a Bit Gold protokollon belül. Ehelyett egy érvényes hash-nek például előre meghatározott számú nullával kell kezdődnie. A hash kiszámíthatatlan természete miatt az egyetlen módja annak, hogy ilyen érvényes hash-t találjunk: a próba. Az érvényes hash tehát azt bizonyítja, hogy az alkotója számítási teljesítményt nyújtott.

Az érvényes hash tehát a következő Bit Gold tagjelölő karakterlánca. Ezáltal a Bit Gold rendszer „munka-bizonyíték” láncolattá válik és mindig lesz egy következő jelölt sztring, amellyel dolgozni kell.

Bárki, aki megtalálja az érvényes hash-t, szó szerint a saját hash-ének a tulajdonosa, hasonlóan ahhoz a személyhez, aki egy kis aranyrögöt talál és ezáltal a tulajdonosává válik. Ennek a tulajdonjognak a rögzítéséhez a Bit Gold egy digitális tulajdoni rendszert használt. Ebben a rendszerleíró adatbázisban a hash-eket a saját alkotóik nyilvános kulcsaihoz kellett kapcsolni.

A digitális tulajdonosi nyilvántartás által lehetővé vált, hogy egy hash átkerüljön egy új tulajdonoshoz, amennyiben az eredeti tulajdonos – szó szerint – aláírja a tranzakciót kriptográfiai aláírással.

A tulajdonjogi nyilvántartást a Bit Gold rendszerben résztvevőknek kell fenntartania. Ez a “klub” olyan “klubtagokból” (szerverekből) áll, amelyek nyomon követik, hogy milyen nyilvános kulcsok vannak a hash-ekben. Ez a megoldás némiképp hasonlított a Wei Dai által javasolt, replikált adatbázis megoldásra a b-money kapcsán, de a Dai féle “proof of stake” rendszer helyett Szabo egy “bizánci kvórumrendszert” javasolt.

A javaslat az volt, hogy a biztonsági szempontból kritikus rendszerekhez hasonlóan, ha ezeknek a számítógépeknek csak egy kisebb része esik ki a rendszerből, a rendszer egésze továbbra is jól működhessen. Csak akkor kerülne bajba a rendszer, ha a számítógépek többsége egyszerre esne ki a rendszerből.

Igaz, ez a rendszer önmagában nem volt 100 %-os, Szabo úgy gondolta, hogy mégis megfelelően működhet. Még abban a helyzetben is, amikor a (klub)tagok többsége megpróbál csalni. A becsületes kisebbség létrehozhat egy másik ún. tulajdonosi nyilvántartást, ami után a többi felhasználó kiválaszthatja, hogy melyik “nyilvántartásba” kíván tartozni.

Az infláció és a helyettesíthetőség problémája

A következő probléma, amelyet Szabonak meg kellett oldania, az infláció volt. Mivel a számítógépek idővel javulnak, egyre könnyebbé válik az érvényes hash-ek létrehozása. Ez azt jelenti, hogy a hash-ek önmagukban nem működhetnek pénzként: évente egyre kevésbé szűkösebbek, végül eljutunk addig a pontig, ahol a bőség(ük) minden értéküket felhígítaná.

Szabo erre a következő megoldást találta ki: miután megtalálták az érvényes hash-eket, időzítéssel kell ellátni azokat. Ideális esetben különböző időbélyeg kiszolgálókkal, hogy minimálisra csökkentsék a bizalmat egy adott résztvevő szerverrel kapcsolatban. Ez az időbélyeg azt az elképzelést képezi le, hogy milyen nehéz volt a hash előállítása: egy régebbi hash-t nehezebb előállítani, mint egy újabb hash-t. A piacok ezután meghatározzák, hogy egy adott hash mennyire értékes egy másikhoz viszonyítva, kiigazítva ezzel annak az értékét. Az érvényes “2018 hash” értéknek jóval kevesebbnek kell lennie, mint egy érvényes “2008 hash” értékének.

De ez a megoldás felvetette a helyettesíthetőség problémáját. Az ötlet, hogy bármely pénzegység egyenlő bármely más egységgel, kritikus a pénz szempontjából. A boltos anélkül akarja elfogadni a pénzt, hogy aggódnia kellene a pénz létrehozásának ideje miatt.

Szabo ennek a problémának a megoldását egyfajta “második réteg” bevezetésével képzelte el, a Bit Gold (alap)réteg tetején. Ez a réteg egyfajta ellenőrizhető “bank”. A bankok különböző időszakokból származó különböző hash-eket gyűjtenek össze, és ezeket a hash-eket kombinált standard értékű csomagba gyűjtik össze.

A “2018-as csomag” több hash-t tartalmaz, mint egy “2008-as csomag”, de mindkét csomag ugyanazt az értéket képviseli. Ezeket a csomagokat ezután egy bizonyos számú egységre osztják. Végül ezeket az egységeket a “bankok” a privát és névtelen eCash-ként adhatják ki.

A Bitcoin és a Bit Gold

2008-ban Szabo megvalósítókat keresett a Bit Gold-hoz a blogján keresztül:

“A Bit Gold egy kísérleti elképzelés lenne egy kísérleti piacon (egy megbízható harmadik féltől mentes, komplex biztonságú rendszer). Van valaki, aki segít a kódolásában?

Nem tudni, hogy jött-e válasz, mert a Bit Gold, a Szabo által javasolt formában soha nem került bevezetésre. Azonban a Bit Gold kulcsfontosságú inspirációt jelentett Satoshi Nakamoto számára, aki ugyanabban az évben kiadta a Bitcoin white paper-jét.

A Bitcoin nagyon elegánsan oldotta meg a Szabo-féle harmadik feles kiszolgálók és az időbélyegzők problémáját, ami nem volt benne Szabo elképzelésében. Továbbá a Bitcoin nagyon eltérő pénzügyi modellel rendelkezik, mint a Szabo-féle rendszer, hiszen egy állandó ütemezési tervvel rendelkezik, amely független a hash teljesítmény változásától.

“Az én automatizált piacom helyett, ahol a rejtvények nehézségei gyakran radikálisan megváltozhattak volna a hardverfejlesztések és a kriptográfiai áttörések, valamint a kereslet kiszámíthatatlansága miatt, Nakamoto megtervezte a bizánci megállapodás szerinti algoritmust, amely kiigazítja a rejtvények nehézségét.”

“Nem tudom eldönteni, hogy a Bitcoin ezen aspektusa inkább jellemzője vagy inkább hibája a rendszernek, de kétségtelenül egyszerűbbé teszi a rendszer működését”

– nyilatkozta Szabo.

Az eredeti cikk a szerző saját bloggján jelent meg “Kripto alapok: Nick Szabo” címmel.