A bevásárlólistát rábízzuk, a pénztárcát még nem

Szász Ferenc rendhagyó módon indított: először az AI-t kérdezték meg, mi alapján választanak fizetési módot a szereplők. A kereskedőnél a konverzió, az ügyféligény és az ár dönt, a vásárlónál a megszokás és a jó tapasztalat.

Az ügynökről adott válasz volt a legélesebb: az ügynököt semmilyen érzelem nem érdekli, minden szubjektivitást kizár, és mérhető paraméterek, kockázati mátrixok alapján fizet.

Ha valóban így dönt, az minden szereplővel szemben új elvárásokat támaszt, a vevőtől a fizetési szolgáltatón át a kereskedőig.

Arra, hogy rábíznánk-e a pénztárcánkat az AI-ra, maga az AI is nemmel felelt, a bevásárlólistát viszont odaadhatjuk neki. Szász Ferenc gyerekkori emlékkel írta le a helyzetet: az anyja listával küldte le a boltba egy kiló kenyérért és egy liter tejért, tudta, mennyibe kerül, és megkapta rá a fedezetet.

„Nagyjából ugyanezt csinálja az AI is: adunk neki egy jó consentet, egy jó promptot, és az alapján végrehajtja az utasítást.”

A vásárlói ügynökök a megadott preferenciák szerint kutatnak fel egy terméket, és akár ismétlődő vásárlásokat is fizetnek. Egymással előre definiált protokollok szerint beszélnek, ilyen az OpenAI és a Stripe ACP-je (Agentic Commerce Protocol) vagy a Google vezette UCP (Universal Commerce Protocol). A fizetésnél az ügynök tokent kap, benne a felhatalmazással és a költési limitekkel.

„Nem fognak tudni kifosztani, mert úgy van kialakítva a keretrendszer, hogy az agent csak annyit tudjon vásárolni, amire mi felhatalmazást adunk.”

Vakon érkező ügynök, vakon ajánló kereskedő

Az ügynök nem görget a weboldalon: a kereskedő termékkatalógusát és készletét MCP-szervereken, az AI-modellek szabványos külső kapcsolódási pontján keresztül kérdezi le. A kereskedő ügynökével „egy kis török bazárt is rendez” a legjobb feltételekért. Ha a megbízásnak megfelelő terméket talál, átadja a tokent a fizetési szolgáltatónak, amely ellenőrzi a felhatalmazást, és igennel vagy nemmel felel.

Szász Ferenc szerint ez írja át a kereskedelmet és az egész gondolkodásmódot: a vásárlásból eltűnik az a két szereplő, aki a hagyományos kereskedelemben mindig ott volt, a vevő és az eladó helyett is köztes szereplő tárgyal.

A kereskedőnek a semmiből kell eldöntenie, hogy rosszindulatú bot érkezett-e vagy felhatalmazott ügynök. A token ugyanis csak a fizetéskor kerül elő, amikor az ügynök bejelentkezik egy fehér, 42-es cipőért, a kereskedő még semmit nem tud róla.

„Ha kidobom a vásárlót, akkor veszítettem forgalmat, tehát nem tudok konverziót növelni.”

A kártyás fizetésnél mára kiforrott, hogyan hitelesítik a fizető felet: ott az erős ügyfélhitelesítés, visszatérő vásárlónál pedig a kereskedő kockázatelemzés alapján el is tekinthet tőle, és a felelősséget magára vállalja. Ügynökkel szemben ez a biztonság megszűnik:

„Eltűnnek azok az elemek, amibe tud kapaszkodni egy kereskedő a fizetés során.”

A kereskedő a vevő szándékából sem lát semmit: az ügynök vakon adja át a szándékát tartalmazó tokent, és csak igent vagy nemet kap vissza. A boltban az eladó megkérdezi, mennyit szánunk a fehér cipőre, az ügynök viszont a tokenben lévő keretet nem osztja meg a kereskedő ügynökével, így a kereskedő a túlkészletezett termékére sem tud azonnal célzott ajánlatot tenni.

„A másik agent vakon fog ajánlani valamit.”

Az ügynöki fizetésnél alapesetben vendégként, regisztráció nélküli vásárlással számolnak, ezért kérdés, hogyan érvényesít az ügynök hűségpontot vagy a vevőhöz kötött kedvezményt.

Egy teljesen új rendszert kell felépíteni, amelybe a megszokott előnyök és folyamatok is beleférnek, Szász Ferenc szerint ezért jár még gyerekcipőben az ügynöki vásárlás.

Nem gondolja, hogy a jövőben csak így vásárolunk, de új csatornát nyit, amelyen minden érkező vevő pontosan tudja, mit akar venni.

„Az agent nem megy be a boltba variálni és nézelődni. Neki nem élmény a vásárlás, hanem feladat.”

Ez a legnehezebb lépést, a vásárlás lezárását könnyíti meg. Ahhoz, hogy a kereskedő ezeket a vevőket nyugodt szívvel ki is szolgálja, a kártyatársaságoknak, az elfogadóknak és a fizetési kapuknak olyan ökoszisztémát kell építeniük, amelyben a fizetési adatok, a kártyaszámok kivételével, minden szereplő számára láthatók.

„Ez az alfája és az ómegája mindennek: a vevő meg akar venni egy terméket, a kereskedő meg el akarja adni.”

Visszatér a pult mögötti eladó

Amíg az ügynöki vásárlás kiforr, az AI már most segít: a weboldalakba és az alkalmazásokba épített chatbot megkérdezi, miben segíthet. Szász Ferenc ebben az 1900-as évek elejének boltját látja viszont, ahol senki nem válogatott a polcok között, sorba álltak, és a pult mögül szolgálták ki őket.

Az asszisztens ismeri a preferenciáinkat és a termékeket, összeszedi, amit kérünk, nekünk csak választanunk kell.

A fizetés itt a vásárlónál marad, hiszen ő maga vesz részt az interakcióban: nem kell hozzá ügynöki token, és bármilyen fizetési mód választható a kártyától a qvikig.

Szász Ferenc úgy látja, hogy az ilyen asszisztens sokkal nagyobb arányban váltja vásárlásra az igényt, nem kell rá munkaerőt áldozni, és a nap minden órájában kiszolgál.

Az Amazon Rufus (ma Alexa for Shopping) mutatta meg, mekkora a tét: a dián idézett Amazon-adatok szerint 2025-ben több mint 300 millió vásárló használta, és aki használja, 60 százalékkal nagyobb eséllyel vásárol.

Az irány Szász Ferenc szerint a piacterek felé mutat: az óriások a kisebb kereskedők termékeit is elérhetővé teszik, a hagyományos boltok pedig maguk is piactérré alakulnak, ahogy a Decathlon már megtette, az asszisztens pedig ebben a kínálatban segít dönteni.

Szász Ferenc zárszavában a vásárlót tette a középpontba, akinek a kezében lesz minden: ha egy technológiát a vevő vagy a kereskedő nem szeret, abból nem lesz semmi. Az AI-tól való félelmet sem osztja:

„Nem fogunk meghalni, sőt a kereskedelmet sem fogja teljesen átalakítani.”

Lesznek szektorok, amelyeket átalakít, máshol megmaradnak az emberi interakciók. A megoldásnak három próbát kell kiállnia: legyen egyszerű, „mondhatnám azt is, hogy simple”, utalt a cége nevére; legyen megbízható, a fizetésben és abban is, hogy a kereskedő felismeri az ügynököt; és legyen sokszínű, minden szektorban a saját termékeihez szabva. Az egy méretre szabott megoldás szerinte „nem fog működni mindenhol”.