1. Mi a hír röviden?
A Banca d’Italia négy kutatója valódi tranzakciókkal mérte le, mibe kerül és meddig tart egy stablecoin-alapú nemzetközi átutalás. Hétköznapi ügyfélként 200 dollárnyi stablecoint küldtek tíz útvonalon, Olaszország és Argentína, Brazília, Dél-Afrika, az Egyesült Arab Emírségek, illetve Japán között. A teljes költség 0,30 és 8,96 százalék között szóródott, ebből a blokkláncon futó átutalás átlagosan 0,4 százalékot tett ki. A teljesítési idő 20 percnél kevesebbtől két munkanapig terjedt. A szerzők következtetése szerint a stablecoin nem mutat rendszerszintű költségelőnyt a hagyományos csatornákkal szemben.
2. Mi az a három dolog, amit érdemes megjegyezni?
- Egy stablecoin-átutalás öt lépésből álló lánc, amelyben a blokklánc a két hagyományos pénzváltási lépés közé szorul, a szakirodalom ezt nevezi stablecoin-szendvicsnek.
- A lánc közepe olcsó, átlagosan 0,4 százalék, a költség és a késés a két végén keletkezik, a tőzsdei feltöltésnél és a helyi kifizetésnél.
- A két legdrágább, közel 9 százalékos útvonal ára a bankkártyás feltöltés 3,8 százalékos felárán és az argentin árfolyamkülönbségen múlt, nem a blokkláncon.
3. Miért fontos a pénzügyi szektornak?
A hazai bankok és fintechek számára a mérés a döntési pontot helyezi át. Egy stablecoin-alapú átutalási szolgáltatás ára és sebessége alig múlik a választott blokkláncon. Azon múlik, hogyan tölthető fel a számla, melyik szolgáltató végzi a két váltást, és mennyi idő alatt ér a pénz a fogadó bankszámlájára. Ugyanazon az útvonalon egy modern szolgáltatóhoz mérve a stablecoin három esetben bizonyult olcsóbbnak, négyben drágábbnak.
Folytatás élőben itt: TechShow X.
2026. október 14-15., Várkert Bazár. A stablecoin, a digitális euró és a tokenizáció gyakorlati kérdéseit azok viszik végig a színpadon, akik már élesben üzemeltetik.
A Banca d’Italia (olasz jegybank) négy kutatója hétköznapi ügyfélként utalt át 200 dollárnyi stablecoint, vagyis olyan digitális pénzt, amelynek az árfolyama a dollárhoz van kötve, ezért nem ingadozik úgy, mint a bitcoiné. Tíz útvonalon küldték a pénzt, Olaszország és Argentína, Brazília, Dél-Afrika, az Egyesült Arab Emírségek, illetve Japán között.
A teljes költség útvonaltól függően 0,30 és 8,96 százalék között szóródott, a blokkláncon futó átutalás viszont ebből átlagosan mindössze 0,4 százalékot tett ki. A mérés azért szokatlan, mert a stablecoin-átutalások áráról eddig főként becslések és szolgáltatói adatok szóltak, itt pedig egy jegybank hajtott végre valódi tranzakciókat, végponttól végpontig.
HáttérMi az a MiCA, és mit jelent a hazai kriptopiac szabályozása?
Mit mértek meg, és mi jött ki?
A módszer a próbavásárlás volt. A kutatók nem szolgáltatói árlistákat kértek be, hanem saját néven regisztráltak, saját pénzt utaltak, és lépésenként rögzítették, mennyi tűnt el az összegből és mennyi idő telt el.
A 200 dollár a Világbank szabványa a nemzetközi hazautalások költségének mérésére, így az eredmény összevethető a hagyományos csatornákról vezetett adatbázissal.
Olaszországban két nagy nemzetközi tőzsdét használtak, a többi országban helyi szolgáltatókat, a tranzakciók pedig 2026. március 24-én és 26-án futottak.
Összehasonlításul, a hazautalások globális átlagköltsége a Világbank adatai szerint 6,4 százalék, a G20 által kitűzött cél pedig 3 százalék.
A mért útvonalak mindkét irányban túlnyúltak ezen a sávon.
A teljesítési idő 20 percnél kevesebbtől két munkanapig terjedt.
Miért nem egyetlen művelet egy stablecoin-átutalás?
Egy stablecoin-átutalás öt lépésből áll. A küldő először helyi pénzt tölt a tőzsdei számlájára, majd ebből stablecoint vásárol. A harmadik lépésben a tokent átküldi a blokkláncon a fogadó tárcájába. A fogadó ezután eladja a stablecoint helyi pénzért, végül felveszi az összeget a bankszámlájára.
A szakirodalom ezt a szerkezetet stablecoin-szendvicsnek nevezi, a kifejezés Ran Golditól, a Fireblocks fizetési vezetőjétől származik. A blokkláncon futó átutalás a két hagyományos pénzváltási lépés közé szorul. A tanulmány szerint éppen ez a középső réteg a legolcsóbb az egész láncban, átlagosan 0,4 százalék.
A költség és a késés a lánc két végén keletkezik.
A sebességnél ez jól látszik. Ahol erős a helyi azonnali fizetési rendszer, mint az olasz TIPS, a brazil PIX vagy az argentin Transferencias 3.0, ott a feltöltés és a kifizetés is egy percen belül lefut, és a teljes átutalás 20 perc alatt megvan.
Dél-Afrikában viszont mindkét végponton hagyományos banki átutalás dolgozik, ezért a folyamat egy-két munkanapig tart.
A tanulmány megjegyzi, hogy ezen az útvonalon a stablecoin sebességelőnye eltűnik.
A két legdrágább útvonal is a lánc végein dőlt el. Az Emírségekből induló átutalás 8,95 százalékos költségét az okozta, hogy a küldőnek nem volt bankszámlája, így az egyetlen lehetséges feltöltési mód a bankkártya maradt, 3,8 százalékos felárral.
Az Argentínából induló 8,96 százalékot pedig a vásárlási lépés hajtotta, mert Argentínában a stablecoint a hivatalos jegybanki árfolyamnál drágábban árazzák. Piaci árfolyammal számolva ugyanez az útvonal 8,5 százalékon zárt volna.
Egyik érték sem a blokklánc ára.
Olcsóbb-e a hagyományos átutalásnál?
Két viszonyítás készült, és nem ugyanazt mutatják. Az első a Világbank adatbázisa, amely azt tartja nyilván, egy adott országból hagyományos úton pénzt küldeni átlagosan hány százalékba kerül, bármely célországba. Ehhez mérve a stablecoin négyből három országban olcsóbb.
Brazíliából a hagyományos küldés átlagosan 9,96 százalékba kerül, a kutatók stablecoinnal 2,21 százalékért utaltak Olaszországba. Dél-Afrikában a hagyományos átlag 15,23 százalék, a stablecoin ugyanezt 5,44 százalékon hozta.
Kivétel az Emírségek. Ott a hagyományos átlag mindössze 2,65 százalék, a stablecoin viszont 8,95 százalékba került.
Ugyanazon az útvonalon egy modern szolgáltatóhoz, a Wise-hoz mérve viszont megfordul a kép.
A stablecoin három útvonalon bizonyult olcsóbbnak, négyen drágábbnak.
Brazíliából Olaszországba a stablecoin 2,21 százalékba került, a Wise ugyanezt 4,68-4,89 százalékért kínálta. Az Emírségekből viszont a 8,95 százalékkal szemben a Wise mindössze 1,02-1,03 százalékot kért.
Ebből következik a szerzők állítása, hogy a stablecoin nem mutat rendszerszintű költségelőnyt a hagyományos csatornákkal szemben.
A hatékonyság az útvonaltól, a szolgáltató kiválasztásától és a feltöltés módjától függ.
A FinTechZone gyorselemzése júniusban ugyanezt az olvasatot a forgalmi oldalról írta le. A McKinsey és az Artemis adatai szerint a 2025-ös tényleges stablecoin-fizetési volumen körülbelül 390 milliárd dollár volt, ami a globális fizetési forgalom 0,02 százaléka.
A hazai bankok és fintechek számára a mérés a döntési pontot helyezi át.
Egy stablecoin-alapú átutalási szolgáltatás ára és sebessége alig múlik a választott blokkláncon. Azon múlik, hogyan tölthető fel a számla, melyik szolgáltató végzi a két váltást, és mennyi idő alatt ér a pénz a fogadó bankszámlájára.
Ezt a két végpontot veszi le a bankokról a Visa júliusban indított kulcsrakész szolgáltatása, amely a kibocsátást, a tárcaüzemeltetést és az elszámolást együtt kínálja.
Aki stablecoin-alapú átutalási szolgáltatáson gondolkodik, annak a feltöltési módot, a váltó partnert és a helyi kifizetés útját kell előre végigmérnie. Ezen a három ponton dől el, hogy a szolgáltatás versenyképes lesz-e a meglévő csatornákkal szemben.
A TechShow X. „A pénz új formái” szekciójában a stablecoin, a digitális euró és a tokenizáció gyakorlati üzemeltetéséről azok beszélnek, akik már élesben csinálják.
Részletek és jegyek →Stablecoin és kriptoeszközök
Ezt a témát négy formátumban követjük: kettő a fejleményeket írja meg, kettő az összefüggéseket.
