Ötven százalékkal nagyobb kosár, egy százalék forgalom

Sármay Bence három modellt különböztetett meg. Az ajánló ügynök keres és összehasonlít, az asszisztált kosárba tesz és kitölt, de a zöld gombot az ember nyomja meg, az autonóm pedig interakció nélkül vásárol.

A vásárlók kétharmada ma nem bízná ügynökre a vásárlását, de ha az ökoszisztémában nagy nevek jelennek meg, kétharmaduk már bizalommal áll hozzá.

Hartyányi Orsolya a Wolt anyacégének, a DoorDashnek az OpenAI-integrációjából hozott számokat, ahol az asszisztált modell már működik.

Az ügynökön keresztül leadott rendelések kosárértéke körülbelül 50 százalékkal nagyobb.

Két ok miatt: azok használják, akiknek drága az idejük és egyébként is többet költenek, és az AI visszakérdez. Ezek a vásárlások éles élethelyzetből indulnak: négy vendég jön, az egyik laktózérzékeny, francia bor is kell, és egy órán belül érjen ide.

„Azok tudnak jól működni az ilyen AI-ügynökökkel, akik ezt az összes attribútumot meg tudják mutatni a rendszereikben is.”

A visszakérdések szerinte nem viszik el a megspórolt időt: a platformon töltött vásárlási folyamat háromszor-négyszer gyorsabb, mint az emberi vásárlás, ahol tízből kilenc találat irreleváns.

Román Gergely a Decathlonnál 500 százalékos éves növekedést mért a nyelvi modellek felől érkező forgalomban, amely így is csak egy százaléka a decathlon.hu látogatottságának.

Az organikus forgalom közben csökkenni kezdett, mert a Google-ben felül az AI-találatok jelennek meg, és az emberek ott kattintanak.

A cég ezért a generatív motorokra is optimalizál, és világszinten dolgozik azon, hogyan strukturálja az adatait, hogy a modellek előre rangsorolják. Az áruházi láb szerinte marad: az emberek be akarnak menni, felpróbálni, megfogni, tanácsot kérni.

Máriás Endre rövid távon jó történetnek látja az ügynöki kereskedelmet, és mivel biztonságos ügynökök vásárolnak biztonságos kereskedőknél, szerinte a csalásmegelőzés is javul. Az OTP 2027-re nem tervez érdemi eredményhatással. Egy-három éves távon pozitív elmozdulásra számít. Három éven túl kérdőjeleket lát, főleg az autonóm modellnél, amely szerinte fekete doboz: nem látni, mi alapján választ fizetési sínt az ügynök, kártyát vagy számlák közötti átutalást.

Az asszisztált modellben a bank szerepe és láthatósága megmarad, mert a fizetés végén egy kártyát látunk.

Román Gergely szerint a közeljövőt valószínűleg túlbecsültük, a hosszabb távú jövőt pedig alá.

A Decathlon egy korábbi termékinnovációból azt tanulta, hogy negyed órával a piac előtt járni egészséges, az ennél nagyobb előny ijesztő a vásárlónak.

Csak most, csak itt: az ügynököt ez nem érdekli

Szász Ferenc szerint az ügynökök a kényszerű vásárlásoknál jönnek be, ahol nem vásárolni akarunk, csak megvenni a terméket. A piacon a paradicsomot továbbra is az ember nyomkodja meg, mert az ügynök erre nem kap szándékot.

Az ügynök két plusz mező miatt nem hagyja ott a fizetési oldalt, viszont nem tudni, milyen felhatalmazást kapott és mekkora az értékhatára. Dinamikusan, készlet vagy referenciák alapján nem lehet neki árazni.

„Az AI-nak nem tudod eladni, hogy van még tíz termék, most vedd meg, mert máskor már nem lesz. Az AI-t ez nem fogja érdekelni.”

A chatbotok szerinte jövőre hasítani fognak: az amerikai vásárlók 60 százaléka chatboton indítaná a karácsonyi bevásárlást.

Román Gergely felsorolta, mi alapján dönt majd az ügynök: a garanciális feltételek, az ügyfélszolgálat és annak értékelése, a termékvélemények, az oldal megbízhatósága és a valós idejű készletinformáció. A „raktáron van, berendeljük a forgalmazótól, nyolc hét múlva megérkezik” típusú ígéretek szerinte ebben a világban nem működnek, az új rangsor a valóban megbízható márkákat hozza előre.

A Decathlon értékesítésének nagyjából 85 százaléka saját márka, és ez marad a megkülönböztető erő, mert máshol nem lehet megvenni.

A hazai piacon nincs versenytársuk, ezért a Bajnokok Ligájában kell játszaniuk. Egy külföldi platform a napokban AI-val magyarra fordított, katasztrofális minőségű weboldallal nyitott, mégis gyorsabban lépett piacra, mint a magyar precizitással lehetett volna.

A Decathlon a saját marketplace-én ugyanezt választotta: ötezer új terméket töltött fel egy másodperc alatt gépi fordítással.

Máriás Endre ebben a bankokra is érvényes szabályt lát. Ma még vannak olyan szereplők, akiknél sem az ár-érték arány, sem az értékelések nem indokolják, hogy bárki ott vásároljon, mégis vásárolnak.

„Az AI nem szubjektív”: nem a webshop színe alapján dönt, számszakilag és tények alapján mérlegel.

Szerinte ezek lesznek a szektor vesztesei, és ugyanez igaz a bankválasztásra: a megbízható, jó szolgáltatást nyújtó bankok kerülnek előtérbe.

Hartyányi Orsolya egyetértett: az ügynökre nem hat a visszaszámláló óra és az utolsó két darab. Két adattípust tett hozzá. Az ügynök statikus információt keres, például hogy gluténmentes-e az étel, és percre kész adatot a készletről és a kiszállítás idejéről.

Óvott attól, hogy minden marketingerőforrást az AI-láthatóságba tegyenek, mert szerinte hosszú távon is az emberi vásárlás maradhat többségben.

Bizalmi jelzés, tíz bázispont és a fizikai láb

Szász Ferenc szerint a bizalom két oldalon épül. A vásárlónak azt kell látnia, hogy az ügynöknek szabott keretek és korlátok valóban léteznek. A kereskedő pedig kilép a kereskedelmi aktivitásból, és átadja a kormányt egy ügynöknek, amely helyette árul: „ő lesz a török bazár”.

A B2B-hatást nagyobbnak tartja, mint amennyit beszélünk róla: egy alkatrészpiacon érzelmek és kedvenc márkák nélkül versenyezteti a disztribútorokat az ügynök, miután behoztak egy autót javítani.

A nagy kérdés szerinte az, hogy a kereskedő és a marketplace átengedi-e a piacát a nyelvi modellnek csak azért, mert az ma a sláger szolgáltató.

Máriás Endre szerint a kártyatársaságok, a bankok és a megbízható kereskedők belépése megugrasztja a bizalmat. Az ügyfelek tehetetlensége viszont lassít: a digitális tárcás fizetés elképesztően kényelmes, mégis a legtöbb banknál a kártyáknak csak 30-50 százalékát tokenizálták az ügyfelek. A kockázatot három-tíz éves távon látja.

„Aztán lehet, hogy rosszul fog öregedni ez a mondatom.”

Ha az ügyfél arra hatalmazza fel az ügynökét, hogy a kártyáin maxolja ki a cashbacket, a multibankolás világában nem a Google Payben bekötött kártyát használja majd. A látra szóló egyenleget pedig egy másik bank megtakarítási számlájára viszi. A bemutatott ügynökös vásárlási folyamatban ugyanakkor nem látta az Apple Payt, amely tíz bázispontot vesz le a bank e-kereskedelmi tranzakcióiról.

„Ezt a tíz bázispontot megspóroljuk, vagy nem? Vagy lehet, hogy majd az OpenAI fog minket megterhelni, és akkor 15-tel?”

Hartyányi Orsolya szerint az e-kereskedő bizalma a fizikai lábon múlik. Az ügynökökkel megspórolt energiát a kiszállításba kell visszaforgatni, mert ha egy ügynökön át rendelt kiszállítás elromlik, azt eleinte az ügynöknek tudjuk be.

A zárókör kérdése az volt, ki kerül közelebb az ügyfélhez.

Hartyányi Orsolya szerint az ügynök biztosan, a marketplace közel marad, de az ügynök azon belül szabadabban válogat, ezért a nagy márkák nem dőlhetnek hátra.

Máriás Endre szerint az ügynök minden szereplőtől átvesz valamennyit az ügyfélkapcsolatból, a bevételek pedig a bizalmat élvező szereplők felé rendeződnek át.

Román Gergely a legerősebb márkákat és marketplace-eket látja közelebb, mert az ügynök is egy helyről akar beszerezni mindent.

Szász Ferenc szerint a fizetési szolgáltatóval megmarad a kapcsolat, mert a vevő dönti el, kiben bízik és kinél tokenizálja a kártyáját.

„Mindenki megmarad az ökoszisztémában. Most túlértékeljük egy kicsit, és majd ez le fog csengeni.”