Megjelent egy új technológia, amely felkavarta a pénzügyi piacok állóvizét. Bár a neve – elosztott főkönyvi technológia (angol nyelvű rövidítéssel DLT, azaz distributed ledger technology) – bonyolult témát sejtet, egyesek szerint nagy esély van rá, hogy alapjaiban alakítja át a pénzügyi piacok és a bankok működését. Nézzük, mi is ez pontosan, és miért fontos a központi bankok, köztük az Európai Központi Bank számára.
Mi az elosztott főkönyvi technológia?
Az elosztott főkönyvi technológia a tulajdonjog nyilvántartására szolgál – legyen szó pénzeszköz vagy más eszköz, vagyonelem tulajdonjogáról. Jelenleg a bankok ügyleteiket – vagyis azon műveleteiket, amelyek keretében pénz- vagy egyéb pénzügyi eszközük tulajdonjoga gazdát cserél – centralizált rendszereken keresztül bonyolítják le, amelyeket gyakran központi bankok üzemeltetnek. A bankok a tranzakciókról helyi adatbázisokban vezetnek nyilvántartást, amelyek azután frissülnek, miután az ügylet lezajlott a központi rendszerben.
Az elosztott főkönyv ezzel szemben olyan tranzakciós adatbázis, amely több számítógépből álló hálózaton oszlik el, nem pedig központi helyen tárolják. Rendszerint a hálózat minden tagja számára olvashatók az információk, és jogosultságtól függően kiegészíthetők.
A DLT leggyakrabban előforduló formája a blockchain. A magyarul blokkláncot jelentő név onnan ered, hogy a tranzakciók csoportonként, azaz blokkonként időrendi sorrendben egymáshoz kapcsolva láncot alkotnak. A teljes láncot összetett matematikai algoritmusok védik, ezek gondoskodnak az adatok sértetlenségéről, biztonságáról. A lánc képezi az adatbázisban szereplő összes ügylet átfogó nyilvántartását.
A technológia potenciális előnyei
Mivel az algoritmusok gondoskodnak az adatok biztonságáról, továbbá a hálózatba kapcsolt szereplők rendszerint tudomást szereznek a nyilvántartásban történt változásokról, ez a technológia nagy valószínűséggel megnehezíti a tranzakciókkal elkövetett csalást.
Emellett a hatékonyságot is javíthatja, mivel a könyvelés automatizálhatósága potenciálisan kiküszöböli az emberi tévedés lehetőségét, és leegyszerűsíti a különben igen bonyolult folyamatokat.
Egyesek merészen azt állítják, hogy a DLT a közvetítő kiiktatásával alapjaiban változtathatja meg a pénzügyi piacok működését. Például lehetővé válhat, hogy a bankok közötti fizetési forgalomnak a későbbiekben nem kell harmadik személy közreműködésével, illetve fizetési rendszeren keresztül zajlania. Sőt, van, aki szerint még a magánszemélyek közötti fizetés – amelynek elszámolása jelenleg az ügyletben részt vevők számlavezető bankjain keresztül történik – is teljesen „bankmentesen” megvalósítható, mert a természetes személyek is közvetlenül kapcsolódhatnak a megosztott adatbázishoz.
Utóbbi mások véleménye szerint valószínűtlen, mivel bizonyos funkciók ellátásához, például a pénzügyi rendszer általános stabilitásának figyelemmel kíséréséhez és megőrzéséhez nagy eséllyel mindig szükség lesz központi szervekre.
Miért érdeklődik az Európai Központi Bank az elosztott főkönyvi technológia iránt?
Az EKB egyik kiemelt célja, hogy gondoskodjon a tranzakciók euroövezet-szerte biztonságos és hatékony végrehajthatóságáról. Ennek részeként szorosan figyelemmel kíséri a fizetési forgalmat és az annak lebonyolítására alkalmazott rendszereket.
Noha a DLT érdekes lehetőségeket tartogat a jövőre nézve, még mindig viszonylag új technológia, így nem elég kiforrott ahhoz, hogy az Európa pénzügyi ágazatának gerincét alkotó saját rendszereinkben történő alkalmazzák. Amíg a magánszektor kísérletezik az elosztott főkönyvi technológiával, az EKB gondoskodik róla, hogy az erre épülő új szolgáltatások és termékek ne veszélyeztessék a tranzakciók biztonságos áramlását – hogy mindenki biztos lehessen abban, hogy pénze és pénzügyi eszközei biztonságban jutnak el rendeltetési helyükre.
Kapcsolódó cikkek:
- Máltai „blockchain-törvénycsomag” – részletek és első benyomások, 2018.08.23.
- Mi a blockchain valódi értéke?, 2017.12.05.
- Bevezető a kriptovaluták és a blockchain titokzatos világába, 2017.07.27.
Az eredeti írás az Európai Központi Bank oldalán jelent meg: „Hogyan formálhatják át a technológiai újítások a pénzügyi piacokat?” címmel.