Valami elkezdődött itthon is. Bugyog, néha a felszínre tör egy-egy kiváló tematikus konferencia képében, amire azonban többnyire csak a szűken vett üzleti/szakmai közönség vesz jegyet.

Hiányérzetem van. Ezeken a konferenciákon nincsenek HR szakemberek, sem előadóként, sem a közönség soraiban. Értem én, hogy a képzési büdzséből ők csak szerényen elcsippenteni tudnak maguknak és az évente egyszeri HR konferenciára spórolnak.

De vajon hogyan értik meg azt a jövőt, amiről a többi terület már kiforrott terveket kovácsol oly buzgón?

Ezer a kérdés és a válaszok váratnak magukra, pedig a huszonnegyedik órában vagyunk.

1. Hogyan tud így a HR terület releváns maradni, hovatovább utat mutatni és vezetni azt a szervezeti kultúraváltozást, amelyen áll vagy bukik a stratégiai transzformáció?
2. Milyen meggyőző érvekkel, ésszerű adatokkal tud előállni?
3. Hogyan tudja hallatni a hangját?
4. Hogyan tud egy széket odahúzni ahhoz az asztalhoz, ahol eldőlnek a dolgok?
5. Miként tudja magát a hosszú évtizedek alatt mindössze a besúgó személyzetis kétes státuszából az üzletet kiszolgáló „partnerségig” felküzdő funkcióból egy szakmailag és üzletileg is előremutató, releváns, diszruptív irányító területté átváltoztatni?
6. Meddig tudjuk elhitetni a vállalat többi területével, hogy az üres pozíciók mielőbbi betöltésén, a pontos bérszámfejtésen és az anyavállalat által ránk lőcsölt talent, TÉR és egyéb dobozos programok működtetésén kívül, valódi hozzáadott értékünk van?
7. Hogyan tudjuk megengedni magunknak a kitekintést a robogó operativitás vonatablakán, anélkül, hogy fejünket vegye az unalom metsző menetszele?
8. Meddig játsszuk a belsőleg kiszervezett funkciót és töltjük napjaink nagy részét olyan feladatokkal, amiket a rátermett vezetőknek kellene megtenniük?
9. Hogyan tudjuk ezt visszarendezni, hogy időnk, energiánk, figyelmünk maradjon a lényegre: a jövő szervezeti kultúrájának építésére, az új módszertanok, technológiák megismerésére, kipróbálására?