A blokklánc alkalmazások közepén általában egy többszereplős elosztott adatbázis található, ami leginkább tranzakciókat és egyéb viszonylag kompakt módon ábrázolható adatokat tartalmaz.

Bitcoin esetében ezek az adatok szinte kizárólagosan tranzakciók, ethereum esetén ezek általános változók és/vagy értékek. Nyilvános láncok esetén az adatbázis mindenki számára látható, konzorcium (vállalati) megoldásoknál csak bizonyos szereplőknek.

Fontos azonban tudni, hogy a blokklánc alapvetően nem nagy mennyiségű adat tárolására lett kitalálva. Ugyanakkor elképzelhetők olyan hibrid megoldások is, amikor klasszikus adattárház (data warehouse) rendszereket kombinálnak blokklánc platformokkal.

Szinte az összes blokklánc alkalmazás többszereplős iparági környezetre koncentrál. Ez lehet B2B, B2C vagy C2C alkalmazás is.

Egy cégen belül csak nagyon speciális alkalmazásoknál van értelme blokkláncot használni: általában, ha arra van szükség, hogy az alkalmazásunk úgynevezett bizánci módon hibatűrő legyen, vagyis akkor is működjön, ha bizonyos részeit megtámadják.

Ha az együttműködő szereplők közül mindenki teljesen megbízik mindenkiben, vagy esetleg létezik egyetlen kitüntetett szereplő, akiben mindenkinek meg kell bíznia, akkor egyszerűbb központosított adatbázison alapuló rendszereket megvalósítani.

Ha a szereplők közötti bizalmi modell részleges, vagy úgy kell működnie az alkalmazásnak, hogy senkinek se kelljen megbíznia senkiben, akkor mindenképp érdemes a blokkláncot megfontolni.

A többszereplős kollaboráció központi elemének valamiféle egységesített szabályrendszernek kell lennie, ami nem változik. Ez lehet például egy kirptovalutának a monetáris politikája, vagy egy elektronikus piacnál a kereskedési szabályok leírása.

Nyilvános blokkláncoknál ezek a szabályok szinte soha nem változnak. 

Konzorcium (vállalati) blokkláncok megengednek bizonyos fokú dinamizmust, de ennek ellenére a szabályok “kőbe vésettnek” tekinthetőek.

Az első és második generációs blokklánc rendszerek egyik legfontosabb tulajdonsága a megváltoztathatatlanság. Ha egy tranzakció vagy adat bekerül a láncba, akkor az örökre ott is marad. Ennek legfőbb oka az, hogy a kritikus adatokat garantáltan ne lehessen manipulálni.

Egyes konkrét rendszereknél ettől el lehet térni valamennyire, ennek ellenére, ha a megváltoztathatatlanság nem illik bele az alkalmazásunkba, akkor nem a blokklánc lesz a megfelelő technológia.

Hasonlóan a negyedik ponthoz a kollaborációs szabályoknak viszonylag statikusnak kell lenniük. Ez általában egy modellezési kérdés, például egy digitális piac esetén statikus szabály lehet az, hogy csak akkor kaphatunk meg egy árut, ha fizettünk érte, míg a konkrét termék és az ára dinamikus maradhat.

Ha azonban az alkalmazásunkban nincs szükség közösen elfogadott statikus szabályokra, akkor elképzelhető, hogy másik technológiát érdemes választanunk.

Kezdeti blokklánc rendszerek tulajdonsága, hogy az adatok és a tranzakciók nyilvánosak a teljes világ számára, illetve bárki jogosult lehet arra, hogy tranzakciót hajtson végre.

Konzorcium blokkláncoknál ezt a modellt már finomították: a tranzakciók láthatósága és a hozzá kapcsolódó végrehajtási jogosultságok konfigurálhatók.

Az első dimenzió a közvetítő szerepét elemzi a blokklánccal megvalósított üzleti modellben. A legtöbb sikeres blokkláncra épülő üzleti modell különböző, egymásban nem teljesen bízó szereplő között valósít meg valamiféle együttműködést.

Elképzelhető azonban, hogy egy adott területre már létezik ilyen közvetítő szervezet vagy szerepkör, ami az esetek nagy részében centralizált. Ilyenkor az analízis középpontjában annak kell állnia, hogy hogyan valósítható meg a közvetítő szerepkör blokklánc segítségével hatékonyabban, gyorsabban vagy olcsóbban.

Más esetekben ilyen közvetítő megoldás még nem létezik, ekkor mindenképpen érdemes átgondolni a decentralizált platform alkalmazását az alábbi kérdések mentén:

• Létezik-e több szereplő a piacon, akik nem feltétlenül bíznak meg egymásban?
• Van-e igény – és van-e értelme – ezen szereplők között tranzakciók létesítésének? 

Adatok szempontjából a blokklánc legfontosabb tulajdonságai, hogy az adatok örökre megváltoztathatatlanok és transzparens módon kerülnek tárolásra a blokkláncon, így nagyon nehéz manipulálni azokat.

Ha ezek a tulajdonságok fontosak egy adott felhasználási esethez, akkor mindenképpen érdemes megfontolni a blokklánc használatát. Ha ezen tulajdonságok csak egy része fontos, akkor jó eséllyel meg lehet találni azt a konkrét platformot, amivel dolgozhatunk. Például:

• ha a nyilvános transzparencia nem olyan fontos, akkor dolgozhatunk konzorcium főkönyvekkel.
• Ha az adatok egy részének törölhetőnek, vagy megváltoztathatónak kell lenniük, használhatunk valamiféle hibrid architektúrát.
• Ha a fent említett tulajdonságok egyike se fontos, akkor nem biztos, hogy a bokklánc az ideális választás. 

A blokklánc technológia egyik természetes alkalmazási területe a többszereplős folyamatok automatizálása. Ezek a szereplők lehetnek cégek vagy személyek is. A folyamat azonban ilyen esetekben egy kicsit speciális: a leírt szabályok egy részének stabilan és megváltoztathatatlan módon kell futniuk, ahhoz, hogy értelme legyen a technológia alkalmazásának.