Négy-öt pólus, ködszurkálás és analóg visszafordulás

Dr. Oszkó Péter szerint a következő tíz évet három fordulat határozza meg. Az első a geopolitika: a kétpólusú, majd egypólusú rend után négy-öt pólusú világ jön, gyorsabb pólusváltásokkal és tartós versengéssel, egyetlen nyertes nélkül.

„Arra kell felkészülnünk, hogy félévente, évente újratanuljuk a világot.”

A második a társadalom: az öregedés, valamint a nyertesek és vesztesek közötti szakadék olyan feszültség, amely tíz évig nem tartható; ő lassú korrekcióban bízik. A harmadik a technológia: a tízéves kérdés „ködszurkálássá” vált. 2027-re tud tervezni, 2028-at látja, a 2000-es évek elején még tíz évre mert válaszolni. A nyilvános piacokon már algoritmusok kereskednek, a magántőkénél még ő dönt a célpontokról.

Öt év múlva talán már csak azt dönti el, melyik algoritmus döntsön a pénz helyéről.

Harmati László a pénzügyi világot illetően kifejezetten optimista. A fintechforradalom versenyképesebbé, átláthatóbbá és gyorsabbá tette az iparágat, és ma már az innovációs képesség diktálja a keresletet. A következő évtized meglepetése szerinte az analóg visszafordulás lesz.

Egy nagy amerikai bank AI-alapú ügyfélszolgálatánál fizetni kell az emberi kiszolgálásért: a hívások 15 százalékánál számítottak erre, a pilot alatt a hívások felénél fizettek.

Ez felértékeli majd a személyes tanácsadást és a bankári személyességet. Előbb azonban erős piactisztulás és koncentráció jön, mert a technológiai átállás költségét a kisebb szereplők nem bírják. „A legnagyobb páneurópai bankot ma Revolutnak hívják, 70 millió ügyféllel”, pedig a fintechtől a szereplők számának növekedését vártuk.

Kurtisz Krisztián ugyanezt a Revolut-példát a szervezetek lassúságával magyarázta.

„Benne vagyunk az exponencialitásban, amit nem tudunk érzékelni.”

A telefonnak hetven év kellett százmillió felhasználóhoz, a ChatGPT-nek hat hónap. Egy mai huszonévesre még nyolcvan internetméretű technológiai váltás vár. A fejlesztésekben ma olyan gyorsan lehet dolgokat létrehozni, hogy a szűk keresztmetszet a szervezet befogadóképessége lett. Aki ma üzleti modellt rajzol, az minden új AI-modell megjelenésekor újraszámolja a létszámot: ötszázról négyszázra, háromszázra, rossz esetben ötre.

„Az a 495 ember mit fog csinálni?”

1200 kárrendező és a célfüggvény

Kurtisz Krisztián a számot a saját házából hozta. Az UNIQA-nál a vagyonkárok rendezését, amely a kárügyek harmadát adja, várhatóan átveszi a cég AI-megoldása. A magyar biztosítási piacra vetítve ez becslése szerint mintegy 1200 ember munkáját érinti. Jellemzően 45 és 52 év közötti, gyerekes, autós, családi házas emberekét, akiken a gazdaság áll.

Ezek a beszélgetések szerinte még el sem indultak.

A gazdaság célfüggvénye ma a profitmaximalizálás. A Corvinus felsővezetői képzésein senki nem teszi fel a kezét arra, hogy nincs hatékonysági mutató a bónuszában. Arra sem, hogy a bónusz ötödénél nagyobb részt kapna társadalmi jóért. A technológia a határköltség felé viszi az árakat: a kárrendezésen megspórolt pénz fele a profitba, fele a díjcsökkentésbe megy.

Az újraelosztás ezért szerinte elkerülhetetlen, és jobb, ha a politika még a nagyobb zűr előtt kezd beszélni róla.

Provokációnak szánt javaslata „a hétmilliárd YouTuber világa”: mindenki azzal foglalkozik, amit szeret, és kap érte valamennyi pénzt.

Gonda Gábor szerint a bizonytalanságot részben magunknak csináljuk, és fejlődésnek hívjuk: egyre több paraméterből kell döntenünk.

„A valódi kérdés az, hogy ki hogyan tudja monetizálni azt az információtömeget, amit elé terítenek.”

Az AI-t eszköznek tartja, amely más technológiákat és üzleti folyamatokat tesz hatékonyabbá. A következményeit viszont mély politikai kérdésnek látja, amely túlmutat az egyes iparágakon. Egy technológiai vállalat ma képes lekapcsolni a globális kommunikáció egy részét. A tulajdonosok a féktelen bőség koráról beszélnek, a visszaosztásról viszont nem esik szó. Európa politikája pedig mintha messziről, absztrakt eseményként nézné a témát. Egy kérdésre tíz éven belül választ vár:

„Mi végre öntik ezeket az irdatlan százmilliárd dollárokat olyan eszközökbe, amelyek fél-egy év alatt avulnak, és emberi számítás szerint semmilyen megtérülésük nem lehet?”

Oszkó Péter szerint a munkaidőről, az alapjövedelemről és a technológia szabályozásáról szóló viták zajlanak, csak az emberi természet része, hogy a döntéseket a bajok kényszerítik ki. Szerinte jobban is élünk a technológiával. Az ember eszközhasználó faj: az autó ezerszer gyorsabb lett az elsőknél, de ettől nem lett kevesebb a dolgunk, ezerszer több helyre megyünk el vele. Egyetlen szereplő sem tudja egyedül szabályozni a technológiát.

Az Egyesült Államoknak szándéka sincs rá, mert ha lassít, Kína tapsol.

Az önkorrekció képessége szerinte mégis megvan: az Európai Unió is gyorsan reagál, ha nagy a baj, egyébként sokáig eltököl bármin.

Európa kitettsége és az a 495 ember

Harmati László szerint Európa ma sokkal jobban függ az amerikai technológiától, mint a felhőszolgáltatások idején, amikor az uniós szabályozás először szembesült ezzel a függéssel.

Az Airbusnak harminc év kellett, hogy a Boeing mellé felnőjön; az AI-ban erre nincs idő.

A kontinens vagy megvédi a gazdaságait, vagy koncentrált technológiai fejlesztésbe kezd a gigászok ellen. Európa versenyképességét az is rontja, hogy az elmúlt 25-30 évben folyamatosan csökken a ledolgozott munkaórák száma. Az AI által hozott hatékonyságjavulás így részben csak azt pótolja, hogy kevesebb a munkaerő, és az is kevesebbet dolgozik.

Gonda Gábor a technológia oldaláról ijesztőnek nevezte ezt a helyzetet. A szabályozási viták lassúak: mire eldől, mit kellene szabályozni, három új modellkiadás jelenik meg. Európa öregszik, és jóléti társadalomként senki nem fogja politikailag felvállalni, hogy a hiányzó munkaerőt több munkával pótoljuk. A kieső kapacitást ezért a technológiának kell kiváltania.

„Európa lesz a leginkább függő ezektől a technológiáktól, és semmit, de semmit nem uralunk belőlük.”

Kurtisz Krisztián szerint a hátrány behozható, mert az exponenciális fejlődés a mai szerverparkokat is hamar feleslegessé teszi: a következő modellek jobb chipeket terveznek. Ehhez bátor döntések kellenek.

Szerinte Európa diskurál, miközben a kínai parlament 70 százaléka mérnök, az európai inkább filozófus.

A záró vita arról szólt, hogy a felszabaduló munkaerőt felszívja-e a piac, vagy a vásárlóerő hiánya negatív spirált indít.

Oszkó Péter cégénél a hatékonyságjavulás után „egy darab kollégát nem tudok elküldeni”: ugyanazok a kollégák tízszer annyi eredményt hoznak.

A legizgalmasabb kérdés a junioroké.

Korábban két-három év tanulóidő után váltak önállóvá, most fél év alatt kell eljutniuk oda, hogy a technológiának adjanak ki feladatot és ellenőrizzék. Ő maga ötven felett volt a korai alkalmazó, ma a fiatalok küldik neki a bonyolult AI-folyamatokat.

Harmati László kettős képet lát. Egyes munkakörökben nő a termelékenység, a standard folyamatok automatizálása viszont már üzleti számítás nélkül is kivált munkaerőt, részben a munkaerőhiánytól való félelem miatt. Az ügyfélnek bevezetett AI-megoldások nagy része ugyanakkor még falnak megy, és az ügynökforradalom nincs itt.

Gonda Gábor szerint az emberek mást fognak csinálni, olyasmit, amit ma elképzelni sem tudunk, ahogy tíz éve senki nem gondolta üzleti modellnek a YouTube-ot.

Kurtisz Krisztián zárszava a hiányzó láncszemre mutatott: az olcsó internet és műsorszórás egy telefonnal új foglalkozást teremtett, ugyanezt kellene tömegesen megtanítani az embereknek az AI-ra lefordítva, minél hamarabb.