Az Európai Központi Bank (EKB) október 2-án tette közzé a digitális euróról szóló jelentését. A jelentés azt a kérdést járja körül, hogy az eurorendszer szempontjából milyen hatásokkal járna a központi banki digitális pénz, közkeletű nevén a digitális euro kibocsátása.

A digitális euró

A digitális euró alatt a jelentés olyan fizetőeszközt ért, amely

• a kibocsátó központi bank tartozását testesítené meg,
• amelynek kibocsátására digitális formában kerülne sor, és
• a lakosság és az üzleti szereplők számára egyaránt elérhető lenne fizetések lebonyolítása céljából.

Az EKB szerint a digitális euró egyrészt segítené az eurorendszer céljainak a megvalósítását azáltal, hogy a lakosság számára biztonságos pénzhez tudna hozzáférést biztosítani, egyúttal pedig támogatná az eurozónán belüli innovációt.

Az EKB e körben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatékony elektronikus fizetési megoldásokat ne csupán külföldi szolgáltatók nyújtsák.

Átmeneti zavar esetén jöhet a digitális euró

Az elektronikus fizetésre szolgáló eszközökkel kapcsolatos innováció hangsúlyozása mellett az EKB az elmúlt évben több véleményben is rámutatott annak a fontosságára, hogy valamennyi tagállam megfelelő intézkedéseket hozzon annak biztosítására, hogy a területén működő hitelintézetek és fiókok megfelelő hozzáférést biztosítanak a készpénzszolgáltatásokhoz.

Az EKB e kérdésben legutóbb múlt héten nyilvánított véleményt az MNB bankjegyek feldolgozásáról, forgalmazásáról, valamint hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatokról szóló, valamint érmék feldolgozásáról, forgalmazásáról, valamint hamisítás elleni védelmével kapcsolatos technikai feladatokról szóló rendeleteinek a tervezett módosításával kapcsolatban (CON/2020/21). Ezzel összefüggésben mutat rá a jelentés, hogy

a digitális euró ezen cél elérését is elősegítheti azokban az esetekben, amikor más elektronikus fizetési megoldás átmeneti zavar esetén nem lenne elérhető.

Követelmények a digitális euróval szemben

A jelentés számos követelményt fogalmaz meg. Ezek közül néhány példa:

• A digitális eurónak a standard front-end megoldásokkal és a már meglévő fizetési megoldásokkal interoperábilisnak kell lennie.
• Annak érdekében, hogy a digitális euró felhasználási köre valóban azonos lehessen a készpénzzel, szükséges, hogy a digitális euró offline is használható legyen. Ez biztosítaná többek között, hogy a kiszolgáltatottabb társadalmi csoportok is használhassák.
• A versenyképesség növelése érdekében elengedhetetlen, hogy a digitális euróhoz kapcsolódó funkcionalitás legalább olyan attraktív legyen, mint a jelenleg nyújtott fintech szolgáltatások.

A digitális euró kibocsátával kapcsolatban az EKB jelentése több kérdést is vizsgál.

• Hangsúlyozza a jelentés, hogy a kibocsátás során szem előtt kell tartani, hogy a digitális euró ne szolgáljon befektetési célokat, mivel a jelentős kereslet negatív hatást gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra. E tekintetben a jelentés szerint fontos a kellő egyensúly megtalálása. Ha ugyanis a szabályozás túl sok korlátozást vezet be a stabilitási kockázat elkerülése érdekében, az könnyen vezethet ahhoz, hogy a digitális euró elveszti a vonzerejét.
• A digitális euró kibocsátása megváltoztatná az összetételét és várhatóan a méretét is az eurórendszer mérlegének. Kérdés, hogy a digitális euro kibocsátása esetén is érvényesülnének-e a központi bankok hagyományos profitabilitását biztosító tényezők.
• A digitális euró kétségtelen hatást gyakorolna a határon átnyúló euro fizetésekre. Szükséges ezért annak vizsgálata, hogy az eurórendszeren kívül milyen esetekben, milyen feltételek mellett használható a digitális euró határon átnyúló fizetések lebonyolítására.

A digitális euró bevezetésének lehetőségei

Míg jelenleg a lakosság a kereskedelmi bankokon keresztül vehet igénybe pénzügyi szolgáltatásokat, a digitális euró bevezetése ebben a modellben jelentős változást hozhat. A jelentés ennek kapcsán két modellt vizsgál: jelenlegi rendszerhez hasonlóan felépülő közvetítői rendszert és a közvetlen központi banki hozzáférést. Ez utóbbi esetben a központi bank közvetlen hozzáférést biztosítana a lakosság számára a digitális euro szolgáltatásokhoz.

Forrás: “Report on a digital euro”, ECB

További izgalmas kérdés, hogy hogyan történne a digitális euró fizetések elszámolása. Bár kétségtelen, hogy a back-end infrastruktúrát a kibocsátó központi banknak kell felügyelnie, az elszámolások történhetnek centralizáltan és decentralizáltan. Az első modell esetén minden elszámolás a kibocsátó könyveiben jelenik meg, míg a második esetben egyes funkciók delegálhatóak közvetítőkre.

Az EKB 2021-ben kíván dönteni arról, hogy célszerű-e elindítani a digitális euró projektet, a Kormányzó Tanács várhatóan nyáron foglalkozik majd a kérdéssel.

Kevés ennél izgalmasabb, a jegybank szerepéről és funkcióiról szóló hagyományos gondolkodást alapjaiban érintő változásra számíthatunk a következő években.

Címlapfotó: Európai Központi Bank, flickr.com